A technika műhelyének csodáiból

Melyik a világ legnépszerűbb masinája? - Az autó - vágja rá rögtön bizonyára egyik olvasónk. - Én inkább a rádió mellett szavaznék - kontráz most a másik - rádiója mégis csak több embernek van, mint gépkocsija. - No de azért ne feledkezzünk meg a gramofónról sem, azt már előbb ismerték és kedvelték, mint a rádiót. - Hohó, ját a fényképezőgép az semmi? - De ki beszél a fényképezőgépről, amikor itt van a mozi! – süvít most talán közbe egy Greta Garbo-rajongó.

Hát tévedni méltóztatik. Ha statisztikát készítenénk, nem az autó, nem a rádió, a gramofón, a fényképezőgép, de még a vetítőgép sem állana első helyen népszerűség és elterjedtség dolgában. Hanem az - óra.

Órája aztán mindenkinek van, vagy legalább is mindenki használja, még az is, aki nem ismeri a rádiót, vagy a mozit. Mert mindezek nélkül még csak el lehet valahogy, de óra nélkül mai ember még lélegzeni sem tudna. Az időmérő eszköz a legrégibb emberi találmányok egyike, még a kerekes, rugós órák is sok-sok száz esztendős multra tekinthetnek vissza.

Ha hihetünk a hagyományoknak, az első kerekes-órát egy tudós pap-mechanikus: - a francia Gerbert szerkesztette, ugyanaz a Gerbert, aki később II. Szilveszter pápa néven Szent István királyunknak koronát küldött. Zsebórát már a XVI. század elején készített Henlein Péter nürnbergi lakatosmester; Huyghens holland természettudós pedig a XVII. században feltalálta az ingaórát.

Az órakészítés korán hatalmas tudománnyá fejlődött, az órásmesterek csodálatosnál-csodálatosabb órákat készítettek és ma is csodájára járnak a strasbourgi Münster régi órájának, mely nemcsak a nap huszonnégy óráját mutatja, de a nap felkeltenek és lementének idejét, a holdváltozásokat, a hold- és napfogyatkozások idejét, évszámokat, és minden egyéb naptárt számot, az évszakokat és az ünnepeket is le lehet olvasni róla. Évszámjelző kerékműve olyan lassan mozog, hogy talán ezer esztendőbe telik, míg egy teljes fordulatot tesz.

Hogy pontos-e? Azt már nem tudjuk. Nem is igen valószínű, hogy ezek a régi órák, bárminő csodálatos szerkezetűek voltak is, pontosságban vetekedhetnének a mai kronométerekkel és kivált a villamos órákkal. A régiek nem rendelkezhettek a gépgyártás és a finommechanika olyan tökéletes eszközeivel, mint mi s így nem is szerkesztettek olyan finom, pontos és - ha kell - a másodperc ezredrészeit, sőt még rövidebb időtartamokat is mérő műszereket, mint mi.

De ők akkor még nem is szorultak ilyen nagy pontosságú időmérésre. Mi annál inkább rászorulunk, mert életünk egyetlen nagy rohanás a bölcsőtől a sírig, minden percünk, sőt másodpercünk ki van számítva. A modern közlekedési eszközök, a gyorsvonat, gépkocsi, repülőgép rákényszerített arra, hogy percekben és másodpercekben gondolkozzunk, a telefón, a távíró, a rádió pedig megbarátkoztatott azzal a képtelennek látszó gondolattal is, hogy délben tizenkettőkor értesülünk olyan eseményről, ami a helyi időszámítás szerint, majd csak este fog megtörténni, vagy már meg is történt - hajnalban.

Közismert dolog ugyanis, hogy a Föld nyugat-keleti forgása következtében nem lehet mindenütt egyidőben dél; amikor nálunk delet harangoznak, kelet felé már elmúlt, nyugat felé pedig csak most következik délidő. Kelet felé tehát, hozzánk képest sietnek, nyugat felé késnek az órák. Hogy ebből túlságos zavar ne legyen, megállapodtak abban, hogy a Föld nagyobb területein, úgynevezett zónáin, egységeden számítják az időt és ezt a zóna időt mutatják zsebóráink.

A világ több ilyen idő-zónára van beosztva; melyek ideje között egyórás különbség van. Mi a középeurópai zónába tartozunk; Románia, Törökország és más keleti államok keleteurópai idő szerint számítanak, mely egy órával jár a miénk előtt s így tovább. Ha például délben tizenkettőkor arról értesülünk, hogy a japán repülőgépek tönkrebombáztak valami kínai várost, akkor az ottani időszámítás szerint este hét órakor történt, mert Kína keleti része és közöttünk hét óra az időkülönbség.

Mi tehát déli tizenkettőkor azt is mondhatnók, hogy a repülőtámadás este hét órakor fog megtörténni és mi már mégis értesültünk róla. Ilyen furcsaságokat teremt a modern technika. Átnyúlik téren-időn s elmossa az időkülönbségeket.

A japánok is tiszteletben tartják az órát, „időnapokat” szoktak tartani, mint ahogy mi könyvnapokat tartunk, hogy a lakosságot figyelmeztessék az óra jelentőségére. Akkor a városok uccáin sátrakban kínálják az órásmesterek és az órásboltok legújabb készítményeiket.

E. F.