A gazdaadósságok végleges rendezésének legutóbb tett intézkedései időszerüvé tették különösen a záloglevelek pengősitésének kérdését, ami egyébként Imrédy Béla miniszterelnök ötéves programjában is benne van. A miniszterelnök egyik nemrégiben tartott beszédében hivatkozott a többek között arra, hogy a gazdatartozások végleges rendezésének minden előfeltételét igyekszik megteremteni a kormány és természetszerüleg az ezzel összefüggő összes rokontermészetü kérdések is a megszabott idő keretén belül megoldást nyernek.

De ettől a fontos miniszterelnöki kijelentéstől függetlenül is, az érdekelt záloglevéltulajdonosok a maguk elhatározásából fel akarják most ujitani a záloglevelek végleges rendezését célzó akciójukat.

Ezért is időszerü különösen a pengősités kérdésével foglalkozni és felsorakoztatni azokat az adatokat, amelyek magukban foglalják a záloglevélkérdés egész nagy komplexumát.

A záloglevelek folyósitásának kezdetét 1926-tól számitjuk, amikor a gazdaközönség, a nagyobb beruházások és a termelés fokozását célzó nagyobb külföldi kölcsönök igénybevételével kivánta pótolni a belföldi tőkeképződés hiányosságát.

Ez az állapot, mint emelkedőbb irányzat mellett, tartott egészen 1931-ig, a magyar gazdasági élet összeroppanásának sokáig emlékezetes dátumáig, amikor az egészségtelenül és szertelenül felduzzasztott hitelhalmozásnak visszaütő ereje mindenkit a földre sujtott: adóst, hitelezőt egyaránt és amikor a kényszerintézkedések folytán elrendelt bankzárlat kettévágta a felfelé ivelés irányát.

A bankzárlat esztendejében összesen 517.7 millió pengőt kitevő zálogleveles kölcsön terhelte a magyar mezőgazdákat. Ebből az összegből a bankok 89 millió pengőt a két záloglevélkibocsátó szövetkezetre engedményeztek, amely szövetkezetek Amerikában zálogleveleket bocsátottak ki. Saját nevük alatt a bankok 395 milliót hoztak forgalomba, amig a fennmaradó 33.7 millióról nem bocsátottak ki záloglevelet.

A bankzárlat esztendejében, 1931-ben, a fentebb emlitett 395 millió értékű záloglevélből belföldön volt 163.3, külföldön 231.7 millió pengő értékű, amig a záloglevélkibocsátó szövetkezetek összesen 89 millió pengő értékü záloglevele teljes egészében a külföldi pénzpiacon volt elhelyezve.

Az azóta történt változást mutatja az 1936. év végén lévő állapot, amikor az összes zálogleveles kölcsönök összege 380.6 millió pengőre csökkent, amire azonban csak 288 millió értékü záloglevél volt kibocsátva, még pedig: 264.6 millió pénzintézeti záloglevél és 23.4 millió pengő értékü szövetkezeti záloglevél. A fentebb emlitett 264.6 millió banki záloglevélből az 1935. évi nosztrifikálás adatai szerint, belföldön volt 154.2, külföldön pedig 110.4 millió pengő.

A fenti adatok alapján tehát, a bankzárlat idejéből 1936-ig, vagyis öt éven át, a külföldön lévő banki záloglevelek 124.4 millióval apadtak, vagyis végeredményben a külföldön lévő banki zálogleveleknek több, mint fele visszajött.