Két igen fontos szociálpolitikai törvényjavaslaton dolgoznak az iparügyi minisztérium törvényelőkészítő osztályán. Mind a kettőt a parlament őszi ülésszakának kezdetén akarják beterjeszteni. Az egyik törvényjavaslat a családi munkabér rendszerének bevezetéséről szól, a másik pedig Magyarországon is meg akarja honosítani az ipari munkások üdültetésének és munka utáni foglalkoztatásának azt a rendszerét, amit Olaszországban a sokat emlegetett Dopolavoro intézményben, Németországban pedig Kraft durch Freude szervezetben valósítottak meg.

A minisztériumban Kádas Károly osztályfőnök vezetése alatt álló szociálpolitikai ügyosztályban Raggambi-Fluck András fiatal magyar szociálpolitikus már hosszú idő óta foglalkozik a szabadidő kérdésével. Legutóbb hivatalos küldetésben részt vett a Rómában rendezett „Munka és Öröm” című világkiállításon és tanulmányozta, hogyan oldották meg a különböző országokban ezt a fontos szociális problémát. A külföldi példákból azonban csak az elkerülhetetlenül szükségeset veszik át a magyar szabadidő törvénybe, a kormányzat az egész törvényt a magyar viszonyoknak, a magyar lelkialkatnak és temperamentumnak megfelelően, eredeti elgondolások szerint kívánja megoldani.

A törvénytervezet nagyjában már elkészült és lényege az, hogy az ipari munkásság rendszeres üdültetését és szabadidőben való foglalkoztatását egy új intézmény, az Országos Szabadidő Intézet látná el. A fontosabbik feladat a fizetéses szabadság alatti üdültetés megszervezése. A magyar ipari munkásoknak több, mint hatvan százaléka ugyanis nem keres többet havi 50 pengőnél. Ilyen kicsi keresetből pedig a fizetéses szabadság alatt sem telik üdülésre, különösen nem utazással egybekötött nyaralásra.

A törvénynek tehát elsősorban arról kell gondoskodnia, hogy a munkások nagy tömege számára megfelelő üdülőtelepeket létesítsenek és a nyaraló munkások számára a lehető legolcsóbb ellátást biztosítsák. Az iparügyi minisztériumban azt tervezik, hogy az ország jólevegőjű, szép vidékein egyelőre hat-nyolc üdülőtelepet létesítsenek. Egy-egy üdülőtelep ötszáz személyes lesz és húsz héten át egy-egy heti időtartamra tízezer munkást lehetne benne elhelyezni. Ez annyit jelent, hogy évente nyolcvanezer munkás jutna nyaraláshoz.

Arra is gondolnak, hogy erdős, hegyes vidékeken vagy víz mellett a falvakban magánosoknál is elhelyezne az Országos Szabadidő Intézet munkásokat. A munkások számára az ilyen nyaralás nem kerülhet többe napi egy pengő ötven fillérnél. Aki még ezt sem tudja megfizetni, annak költségeit az Országos Szabadidő Intézet viseli.

Az intézet másik nagy működési területe: a munka utáni szabadidőnek kulturális és szórakoztató programmal való kitöltése. E célra különböző szervezeteket vesznek majd igénybe, de egyelőre csak arról van szó, hogy csupán az önként jelentkező munkásokat szervezik be ebbe a szabadidő mozgalomba.

E kétségtelenül szociális jellegű intézmény, sajnos, csak az ipari munkásság nyaralásáról és szórakozásáról, szellemi továbbképzéséről fog gondoskodni, pedig kívánatos volna, hogy a mezőgazdasági munkásság még mostohább sorsú rétegeire is kiterjesszük a szociális gondoskodásnak e formáját.