Nyári-Lakatos Istvánnak hívják, de nem ő lőtte le Rekenyét, hanem Ajtai-Farkas János, aki tettét már beismerte

Hat napig tartó szakadatlan nyomozás után vasárnap teljes siker koronázta a rendőrség munkáját a Nánási úti rablómerénylet ügyében. Már szombaton kézrekerítették az egyik tettest. Ajtai Farkas János 31 éves cigányt és vasárnap pedig izgalmad detektívmunka után elfogták tettestársát, Nyári-Lakatos István cigánylegényt.

Nyári-Lakatost a detektívek autón hozták föl a veszprémmegyei Kádárta községből.

A nyomozás utolsó óráinak izgalmas története így zajlott le: A Harangozó detektívcsoport sorra razziázta Budapest cigánytelepeit. Igy jutottak el a Reiter Ferenc ucca 18. alá. Amikor a detektívek a ház udvarára léptek, egy fiatal cigánylegény futásnak eredt. A detektívek utána akarták magukat vetni, de mindenünnen cigányasszonyok, rajkók tódultak elő, valóságos élő falat vontak köréjük, belecsimpaszkodtak kabátjukba, megfogták a lábukat, úgyhogy az első pillanatokban a detektívek valóban nem tudtak továbbjutni.

Ekkor az egyik detektív, Sas, az ismert emelő- és birkózóbajnok, keresztültörte magát a cigányokon, a menekülő után iramodott és el is fogta. Ez volt Ajtai Farkas János. Ezek szerint az első hírek, amelyek arról szólnak, hogy a cigánylegényt alvás közben egy szekéren fogták el, tévedésen alapulnak. Ajtait bevitték a rendőrségre, ahol hosszú faggatás után elszólta magát és beismerte, hogy résztvett abban a betörésben, amely lövöldözéssel végződött, de Rekenye Imre rendőrfőtörzsőrmestert nem ő lőtte le, hanem cimborája.

- Ki ez a cimbora? – szögezte neki a kérdést a kihallgatást vezető Juhász József rendőrforgalmazó, aki bravúros munkával tartotta kezében a nyomozás irányítását.
- Nem tudom, aznap ismerkedtem meg vele – felelte a cigány. – Valami Pistának hívják…
A detektívek nem adtak hitelt a vallomásnak, azonban a cigány nem árulta el társa nevét. Erre visszamentek a Reiter Ferenc uccába, a pincétől a padlásig átkutatták a házat, de semmi nyomára nem akadtak. Mialatt a detektívek a házban tartózkodtak, postás érkezett és levelezőlapot hozott Ajtai Farkas Jánosnak.
A lapon csak ennyi állt: mi ujság van?
Aláírás pedig így hangzott: Nyári Lakatos István. A veszprémmegyei Kádártáról küldték a lapot. Egyszeriben nyilvánvalóvá vált, hogy a lapot csak Ajtai tettestársa írhatta. Vidékre szökött és most nyugtalan. Türelmetlensége okozta vesztét.

Öt detektív azonnal autóba ült és rohant le Kádártára. Harangozó Sándor detektívfőfelügyelő vezette őket. Szücs Kálmán, Nyirbátori Sándor, Erdélyi Géza és Bagó István detektívek mentek vele. Éjszaka egy órakor érkeztek meg Kádártára. Felkeltették a községi bírót, Dávid Károlyt és megkérdezték, ismer-e egy Nyár-Lakatos István nevű cigánylegényt? A bíró ismerte. Maguk mellé ültették a kocsiba és leoltott lámpával, óvatosan megközelítették a faluszéli cigánysort.

Már útközben pontos haditervet dolgoztak ki. Attól tartottak, hogy a cigány, aki Ajtai-Farkas szerint a rendőrre lőtt, most is revolvert fog rántani, ha meglátja a detektíveket.
Ezért az autót négy-öt lépésre Nyár-Lakatos putrijától leállították, megnyujtották a nagy országúti fényszórót, a detektívek a fénykévén kívül lövésre emelt revolverrel helyezkedtek el, azután Harangozó Sándor így kiáltott:
- Senki ne mozduljon, mert lövünk. Nyári-Lakatos Istvánt keressük, azonnal jöjjön elő!
A detektívfelügyelő erélyes felszólítására nagy kiáltozás, jajveszékelés támadt a kalyibában, ijedt fejek jelentek meg az ajtókban, azután egyszerre halottsápadtan, egész testében remegve előbújt Nyári-Lakatos is.
- Na Pista, miért lőttél a rendőrre? – kérdezte a főfelügyelő.
A cigány egy ideig hallgatott, azután így felelt:
- Micsoda rendőrre? Nem is láttam rendőrt?
A detektívek nem folytatták a vitát, beültek a kocsiba és útközben folytatták a vallatást.
Még mielőtt Budapestre érkeztek, a cigánylegény beismerte, hogy Ajtai-Farkas Jánossal együtt résztvett a betörésben, találkozott Rekenye Imre és Figura János rendőrökkel, azonban az ő is tagadta, hogy a rendőrre lőtt. Azt vallotta, hogy ő csak kiszakította magát a rendőr kezéből és elszaladt, messziről hallotta a lövéseket.

A főkapitányságon elővették a másik cigányt és azt mondták neki, hogy Nyári-Lakotos már mindent elmondott. Ajtai Farkas István erre megtört és bevallotta, hogy ő lőtte le Rekenye Imrét.
Amikor a rendőr igazolásra szólította fel, futásnak eredt. Lövést hallott a háta mögött, erre megfordult és egymásután többször lőtt. Látta, hogy az egyik rendőr összeesik és mire a másik rendőr szintén tüzelt, már egérutat nyert.

A Csillaghegyre menekült, ott a réteken bujdosott, aztán lement a Bécsi útra és a Margithídon át hazament a Reiter Ferenc uccába. Érdekesebb a másik cigány menekülése. Amikor a lövéseket meghallotta, futott még egy darabot, majd átugrott egy kerítésen és felmászott egy fa tetejére. Itt kuksolt reggelig, azután lemászott, a Csillaghegyen egy farakás alá bújt és itt töltött egy egész napot. Másnap ő is elment a Reiter Ferenc uccába és itt találkozott Ajtaival, aki elárulta neki, hogy lelőtte a rendőrt. Megállapodtak abban, hogy Nyári visszamegy falujába. Kádártára és Ajtai majd értesíti. A cigányok elmondták, hogy a váci fegyházban ismerkedtek meg.

Ajtai-Farkas nyolcéves, Nyári-Lakatos kétéves büntetését töltötte ott. Vasárnap a detektívek a Tomori úton elásva megtalálták a revolvert is, amellyel a derék rendőrt lelőtték. A revolvert Ajtai anyósa, Fülöp Györgyné ásta el. Őrizetbe vették. Rajta kívül még 17 cigányt szállítottak a toloncházba.

A nagy razzián fogták el őket s kiderült, hogy valamennyi ellen eljárás van folyamatban. A főkapitányságon úgy döntöttek, hogy az 500 pengős jutalmat nem adták ki, mert ezt arra az esetre szánták, ha a közönség köréből segíti valaki nyomhoz a detektíveket. Azonban a detektívek teljesen maguk erejéből nyomozták ki a két merénylőt. Ötletesen, fáradhatatlanul, tehetségesen, remekül dolgoztak!