A mandolák szerepe, megbetegedései és eltávolítása

A Tolnai Világlapja számára elmondta: dr Réthi Aurél m. kir. egészségügyi főtanácsos

Tudjuk - még a hozzánemértő ember is tudja – hogy az autó mótorjánál minden csőnek, szelepnek, billentyűnek fontos szerepe van és egyik-másik hiánya vagy elromlása esetleg lehetetlenné teszi a mótor működését. Ugyanez a helyzet az emberi szervezetnél is. Szinte szabályként mondhatják ki, hogy az emberi szervezetnél felesleges szerv nincs.

Ugyanekkor jogosan felvetődhetik a kérdés: ha ez így van, akkor mégis miért távolítanak el (operálnak) az emberi szervezetből egyes szerveket, vagy azoknak bizonyos részeit? Erre a kérdésre azt felelhetjük, hogy az emberi szervezetben vannak olyan részek, amelyeknek teljes eltávolítása az egyén halálát okozná, de részleges eltávolítása következménnyel - legalábbis olyan következménnyel, amelyet az organizmus megsínylene - nem jár.

Ilyen életfontos szerv például a pajzsmirigy, amelynek kórós megnagyobbodása a golyva. Ha a golyva miatt az egész pajzsmirigyet eltávolítanák, az egyén elpusztulna, ha azonban a golyvát csak részben operáljuk ki és elegendő mennyiségű pajzsmirigy szövet marad vissza, úgy ez az operáció ez az emberi szervezetnek csak előnyére szolgál.

Vannak azután olyan szervek is, amelyeknek működésük ugyan fontos, de eltávolításuk esetén sem okoznak kárt a szervezetben, mert működésüket pótolja egy másik szerv. Ilyen szerv a lép. Végül vannak olyan szervek, amelyek működést nem is fejtenek ki, vagy mondjuk inkább úgy: olyan működésüket nem ismerjük, amelyre a szervezetnek szüksége volna és éppen ezért ezeknek az eltávolítása az organizmussal kapcsolatban káros következményekkel nem jár. E szervek közé tartozik a féregnyulvány is, amely működést nem fejt ki a szervezetben, de esetleges gyulladása veszélyezteti az egyén életét.

Már, ami most a mandolák (mandolák és nem mandolák!) funkcióját illeti, bár rengeteg kísérlet és vizsgálat történt már e téren, még eléggé homályos. Tulajdonképpen a két torokmandoláról és a garatmandoláról van szó.

Régebben azt hitték, hogy a mandolák nyirokmirigyek s így a szervezet védekező szervei. Ha például ujjunkat megsértjük és a seben át betegséget okozó baktériumok jutnak be, úgy ezeket a szervezetben szétszórtan elhelyezett nyirokcsomók felfogják és megemésztik. Az ezzel kapcsolatos vizsgálatok azóta már kimutatták, hogy a mandolák nem ilyen mirigyek, ami más szóval azt is jelenti, hogy a mandolák tulajdonképpeni szerepét még nem ismerjük. Ebből a megállapításból természetesen még nem következik az, hogy a mandoláknak nem lehet az organizmusban fontos szerepük, viszont a mandolák eltávolítása után még egyetlen esetben sem lehetett tapasztalni, hogy a szervezet a mandolák hiányát megsínylette volna.

Szabályként kimondhatjuk tehát, hogy a mandolák eltávolítása a szervezetre nem ártalmas, sőt kellő esetben feltétlenül szükséges. Gyakran látjuk - főleg kis gyermekeknél - hogy szájukat nyitva tartják, arcuk sajátságos, néha bamba kifejezést ölt, még akkor is, ha a gyermek egyébként intelligens. Éjjel erősen horkolnak, meghűlésre nagyon hajlamosak, fülük gyakran fáj. Az ilyen gyermeknek garat mandolája vagy népiesen - harmadik mandolája van. A garatmandola pedig a garat tetejére, az orr hátulsó nyílása mögött ül és így a fenti tüneteket idézve elő, a gyermek testi, sőt szellemi fejlődését is hátrányosan befolyásolja. A garat mandolát tehát minél előbb el kell távolítani, annál is inkább, mert eltávolítása egészen jelentéktelen és veszélytelen műtét.

A torokmanduláknak két fő megbetegedési csoportja van. Az egyik: a torok mandolák túlságos megnagyobbodása. Ez többnyire szintén gyermekeknél fordul elő. Amikor a megnagyobbodott torokmandolák miatt nem tudnak rendesen nyelni, sőt a beszédüket, lélegzésüket is zavarják. Ilyen esetekben a mandolákat csak megkisebbíteni kell, tehát a szintén veszélytelen műtét után a mandolák bizonyos része a szájpad-ívek között visszamarad.

A torokmandolák másik megbetegedési csoportja a gyulladásos megbetegedés. A legtöbb ember átesik egy-egy heveny mandolagyulladáson anélkül, hogy ebből komoly baj származnék. Ha azonban a gyulladások gyakran ismétlődnek, e gyulladások már a szervezet egyéb szerveinek megbetegedését idézhetik elő. Eltekintve attól, hogy ilyen heveny gyulladás kapcsán mandolakörüli tályog keletkezhet, ami rendkívül fájdalmas és némelykor komplikációkat idézhet elő, de gyakori heveny mandolagyulladások kapcsán idült mandolagyulladás is fejlődhet ki.

Mit jelent az idült mandolagyulladás? Jelenti azt, hogy a torokmandolák állandóan gyulladásban vannak, ami nem jár fájdalommal, némelykor a beteg nem is tud róla: az ilyen mandola felülete szakadozott és belőle bűzös geny nyomható ki. A baktériumok az ilyen mandolából már könnyen juthatnak el a szervezetbe és támadnak meg más szerveket. Ebből származhat a sok izületű gyulladás, amellyel egyidőben szív-belhártyagyulladás léphet fel. Ez pedig rendszerint maradandó szívbajhoz vezet, amely mellett néha – mint súlyosabb komlikáció – a genyvérűség (szepszisz) fenyeget.

Hangsúlyozni kívánom, hogy az idült mandolagyulladásoknál csak bizonyos százalékoknál csak bizonyos százalékban jelentkeznek súlyos vagy kevésbé súlyos komplikációk, de miután a komplikációk lehetnek halálosak, avagy gyógyíthatatlan betegségek okozói is, miután a komplikációkat az orvos sohasem láthatja előre, idült mandolagyulladás esetén a mandolákat gyökeresen el kell távolítani.

Ne felejtsük el: a mandolát. ha, az megnagyobbodott, már gyermekkorban meg kell operálni. A torokmandolák teljes eltávolítására idült gyulladás miatt bármely életkorban sor kerülhet.

Szentgyörgyi Ferenc