Budapest, január 10.
A római blokk államainak miniszterei a történelmi jegyzőkönyvek aláírása óta nem tanácskoztak oly feszült légkörben és nem álltak oly nehéz feladatok előtt, mint ma.  A budavári palotában hétfőn megkezdődő tanácskozások lefolyásáról, részleteiről, döntéseiről a nagy nyilvánosság elé alig kerülnek részletek. A hivatalos közlemény, amely három nap mulva jelenik meg, bizonyára hangsúlyozni fogja, hogy a római blokk államai a jövőben is egymás érdekeinek figyelembevételével, egymás kölcsönös támogatásával fogják európai politikájukat irányítani.

Ez a jelentés ezúttal is minden szavával, minden mondatával fedni fogja a színigazságot: Olaszország, Ausztria és Magyarország egyetértése és összetartása nélkül az az ingatag egyensúly, amelyet a Duna völgyében napjainkig fenntartani sikerült, a legveszedelmesebb megrázkódtatásnak volna kitéve...

Olaszországnak feltétlen szüksége van a két nyugat-dunai állammal való őszinte együttérzésre és szoros kapcsolatra, hogy közép-európai poziciója továbbra is szilárd és változatlan maradjon. Magyarországnak és Ausztriának viszont szüksége van arra a nemzetközi hátvédre, amelyet egy katonailag és diplomáciailag vértezett nagyállam barátsága és támogatása jelent.

Mégis merőben más ma a helyzet, mint 1935 tavaszán, amikor a római jegyzőkönyvek államai blokká egyesültek! Az a remény, hogy az abesszíniai konfliktus szerencsésen elsimul és az Angliával kötött gentleman-egyezmény Olaszország és a két nyugati demokrácia megértő barátságának és a stresai frontnak helyreállítására vezet, füstbe ment. A spanyol polgárháború nem egyszer szédítő szakadék széléig sodorta Európát. A véres terrorhullám, amely végigsöpört az egyre rejtelmesebb szovjet-birodalmon, megbénította a vörös hadsereget és ezzel letagadhatatlanul meglazította a francia-orosz szövetség katonai alapját. Japán megindította 1921 óta előkészített hadjáratát Kína meghódítására.

A távoli-keleti események az európai fejlődés menetét meggyorsították!

Anglia sokkal erősebb ütemben kell, hogy megkísélje a végsőkig kiélezett európai helyzet megoldását, a középeurópai tenger egyensúly helyreállítását, és ázsiai birtokainak biztosítását. Ennek a  tempóváltozásnak első jele Sir Robert Vansittarnak, a brit diplomácia tényleges vezetőjének távozása a Foreign Office államtitkári székéből, mert nyilt titok a nagy világ előtt, hogy ő volt idáig a halogatás, a türelem és az engedmények politikájának vasidegzetű és célkitűzéseiben megingathatatlan képviselője.

A nagyállamok nemzetközi súlyának eltolódása nem maradhatott kihatás nélkül az európai kisállamok magatartására sem. Belgium ügyesen és elszántan kibontakozott azokból a kötelékekből, amelyek eddig Angliához és Franciaországhoz fűzték.

Franciaország dunai szövetségesei közül ketten, Jugoszlávia és Románia gazdaságilag és politikailag is közelebb kerültek a Róma-Berlin-tengelyhez. Az a két tény, hogy Ciano gróf búcsúztatására az éjszaka a római Termini-pályaudvaron Krisztics jugoszláv követ is megjelent és hogy a Goga-kormány kinevezését a német és az olasz sajtó tapsviharral üdvözölte, messzehangzó bizonyítékai annak, hogy más világban, más légkörben ülnek össze a római blokk külügyminiszterei ma, mint két és fél évvel ezelőtt.

Tanuljuk meg végre: nincsen ártalmasabb és veszedelmesebb, mint külpolitikai kérdésekben párt- vagy világnézeti szempontok, rokonszenvek, ellenszenvek, általában érzelmek után igazodni. A nemzetközi politika nem ismer mást, csak nyers érdeket és reális tényeket.

A magyar emberiség sem ismerhet sem német, sem francia külpolitikát, csak olyat, amely az ország érdekeinek, jövőjének, céljainak, vágyainak megfelel. Már Széchényi figyelmeztetett , hogy jaj olyan egyénnek és kétszerte jaj azon nemzetnek is, amely lelkének indulatai, vagy szívének andalgása után indul, mert úgy jár, mint a tücsök, amely nyáron dalol és télen koplal.

A magyar külpolitika elsőrendű érdeke: megőrizni és biztosítani a nemzet függetlenségét! Magyarország mozgási szabadságának köre ma sokkal rövidebb átmérőjű, mint egy nagyállamé. Már ez okból sem szakíthatunk a Népszövetséggel, amely a nemzetközi jogbiztonságnak még mindig (bárcsak jelképes!) reprezentánsa.

I grandi dolori sono muti – a nagy fájdalmak némák, - mondja az olasz közmondás és mi is hallgatunk a fájdalomról, amely ma erősebben sajog a szívünkben, mint valaha!
A magyar közvélemény meg van győződve arról, hogy a budapesti találkozón a magyar kisebbségek, különösen az erdélyi magyarság sorsáról súlyos szavak esnek.

És repeső szívvel várjuk, hogy a római kormány az erdélyi magyarságnak az emberi életnek legalább azt a szabadságát biztosítja, amelyet az erdélyi szászok a német birodalmi kormánynak köszönhetnek.