Ha átnézem a vasárnapi újságokat, okvetlen fellapozom a gyermekmellékletet is. Hiába szomorít el minden alkalommal a gyerekeknek szánt lelketlen és ostoba dillettántizmus, megmaradok e szokásom mellett. A mese szívügyem, a vers mellett legkedvesebb műfajom s Babits "pöfén" beszélő füstjére emlékezve, nem tudok belenyugodni, hogy a napilapok meseoldalait odavetették a mindenhonnan kiszorult dilettánsoknak.

De lehet ennél rosszabb is, új - gyermekmellékletben új - műfaj jelentkezett nemrégiben egyik napilapunk gyermekoldalán, a világszemléleti alapon álló publicisztika. A legitimizmus napilapjáról, illetve "kis magyarok"-nak szánt oldaláról van szó. Az oldal élén, a szokásos mese helyett A kolduló gyerekek című elmefuttatást találtam, amely... De talán idézek belőle néhány részletet:

"Nem azért koldulnak, mert szegények, hanem azért, mert rosszak és cukorra, mozira költik a pénzt, nem pedig kenyérre, hiszen az megvan otthon nekik."

Hát nem elvetemült kölykök? Cukor kell nekik! Mégha mese rovat-szerkesztő bácsik lennének, de gyerek létükre szopogatni... Felháborító!

"Vannak, akiket dologtalan, lusta szüleik küldenek el koldulni, hogy legyen pénz italra, mert a sok-sok kétfillér pengőkre is feldagad..." "Ha rendőrt látnak közeledni, elszaladnak."

Ami szintén elvetemültségük mellett bizonyít. Nem attól félnek, hogy beviszi őket a rendőr bácsi, hanem kitudódik, majd, hogy otthon kenyér van az asztalon, a pénzszekrényben pengőkre duzzadt kétfilléresek. S ezt bizony, röstellnék nagyon.

"Aki igazán szegény, arról ma már a hatóságok gondoskodnak, tehát az a gyermek, aki ma is koldul, a jószívű emberek pénztárcájának ellensége."

Tanulság, kis magyarok: nincs gazdag és szegény ember, csak jószívű emberek vannak és a jószívű emberek pénztárcáinak "ellenségei". "Ma már "koldusrendelet van, aki hajdan igazán szegény volt és kéregetéssel összeszedett napi egy-két pengőt, - ma már - havi három-nyolc pengőt kap az elöljáróságoktól...

Végül, a nemeslelkű szerző óva inti kis olvasóit:

"Ne kérjetek számukra kétfillért..." "Menjetek el mellettük szótlanul..."

Hat nappal ezelőtt olvastam ezt a Kolduló gyerekek című gonoszságot, egy hét csitításra volt szükség, hogy ne fölháborodva idézzem a fenti sorokat. S bárhogyan fáj nekem a meseírás züllött állapota, mégis, buzdítanom kell hazai "meseköltőinket": Föl a munkára! Gyártsatok még több "mesét", nehogy hely jusson hasonló - kétségtelenül őszinte, szívből fakadó - művek közlésére.