Fehér álomvilágban törtet előre a behavazott, jégszakállú autóbusz, zúzmarás fák alagútjában, mintha a tengerfenék koráll csudái között úszna velünk Nemo kapitány bálnaalakú hajója. Azután kiragyog a nap, a fehér fenyvesek vakítóan szikráznak, valóságos gyémántországba jutottunk, mikor kinyitják előttünk a kocsi ajtaját és így szólnak: „Parád…”

Először nem is akarjuk elhinni, hogy ez a háromszáz éves fürdőhely annyira megváltozott, minden olyan derűs, minden elegáns lett a környéken. Az elől nyitott gyógyudvar jobboldalán átépített és kibővített kétemeletes fürdőházat látunk, míg a baloldalon a régi Ybl-szállót, sarkában az újraépített étteremmel, terrasszal, bárhelyiséggel és egy elegáns hallal. Az udvar közepén, a régi tejcsarnok helyén az új gyógyterem épületét találjuk. Az egész házcsoport előtt pedig oszlopos, fedett folyosó szalad. Az előkelő, derűs hatású épületek mögött a Kékes és a Galyatető erdőségei ragyognak a napfényben.

Érdeklődünk és akkor megtudjuk, hogy a fürdőátépítést 1936 novemberében kezdték és szakadatlanul folytatták télen-nyáron, hóban, esőben. A külön szakértelmet és technikai készültséget követelő építőmunkát Melczer Károly budapesti építőmester végezte. Így született meg az eredmény: az őstermészet gyönyörűséges környezetében a legnagyobb luxusigényeket kiszolgáló, modern szálloda, modern fürdőépület, mindaz a virágzó kultúra, amely méltán vonzza Parádra messzi országokból az idegeneket is.