Irta Párkány Frigyes dr., kormányfőtanácsos, fővárosi törvényhatósági tag

Többrendbeli jelzőt kapott már Budapest, részben olyat, melynek megörültünk, részben olyat, melyet el nem ismertünk. Remélem, hogy a legutóbbi jelzőt „deficites” Budapest, époly hamar el fogja veszteni, mint a „bünös” jelzőt és marad, mint egyedüli, külföldi vendégeink által naponta adományozott és alkalmazott jelző: gyönyörü Budapest.

Az utóbbi években a fővárosnak költségvetésében és zárszámadásában egyaránt deficittel kellett megküzdenie. A világválság hullámai a főváros gazdálkodása felett sem vonultak el nyomtalanul, mégis meg kell állapitani, hogy alig van közület, akár a belföldön, akár a külföldön, amely oly sziklaszilárdan tudott volna eme hullámveréseknek ellenállni, mint Budapest.

Ezen megállapitásból következik egyrészt az, hogy a főváros tőkeerős és vagyonos közület, másrészt az, hogy akiknek gondjaira volt bizva a fővárosi gazdálkodás – városatyák és városi vezetőség egyaránt – féltő gonddal ügyeltek a reájuk bizott javakra. S ha közismert is, hogy a folyó költségvetési deficit közel 10 millió pengőt tesz ki, emiatt szemrehányással nem illethetők. A deficitnek egyedüli oka, hogy a főváros jövedelmeit elvonták s hogy az elvont jövedelmeket a közterhek emelése utján pótolni nem engedjük.

Eléggé sajnálatos, hogy legutóbb a tisztviselői illetmények kiegészitése érdekében a főváros a kisszakasz drágitásának eszközéhez nyult. Ennek megismétlődnie nem szabad. Polgártársaink vállaira amugyis sulyos terhek nehezednek, ezeket fokozni nem lehet és nem szabad.

Hosszu évek sürgetésének eredménye, hogy a deficites állapot megszüntetése ügyében végre komoly lépések történnek. A kormány részéről eddig mást, mint a jószándék hangoztatását, nem tapasztaltunk. Az a 3 és fél millió, amellyel most a kormány a költségvetési hiányokhoz hozzájárulni kiván, csak egy töredéke ama jövedelemkiesésnek, amely a fővárost részben a forgalmiadó részesedés megröviditése utján, részben más módon érte. A kormány ezen hozzájárulást ama feltételhez füzte, hogy a községi háztartás egyensulyba hozassék. Ez a feladata ama12-es bizottságnak, amelyet a pénzügyi bizottság a költségvetés átdolgozására kiküldött. Hogy minő eszközökkel fogja a bizottság az eredményt elérni, az a jövő titka.

Egy azonban bizonyos: a bizottság semmi körülmények között sem fog a közteheremeléshez hozzájárulni, sem a pótadó, sem a kereseti adó, sem a közszolgáltatások árának felemelése utján. Ilyen körülmények között elképzelhető, hogy a bizottságnak nehéz feladata lesz. Két mód fog rendelkezésre állani, az egyik a költségvetés kiadási oldalainak lefaragása, – ami szintén nem lesz áldozatmentes müvelet – a másik az üzemeknek arra való szoritása, hogy a tarifaemelések nélkül az eddiginél nagyobb összeggel járuljanak hozzá a községi háztartáshoz.

Tessék az üzemeknek is a kék ceruzát kezükbe venni.
Nagyobbfoku takarékosság és gazdaságosabb ügyvitel mellett biztosan meg fogják oldani tudni azt a feladatot, hogy a kezelésükre bizott horribilis városi vagyonnak hozadékát emeljék anélkül, hogy ahhoz a roppant kényelmes eszközhöz fordulnának: a villany árát, a gáz diját, a viz árát, a villanyostarifát emelni.

A 12-es, ugynevezett takarékossági bizottságnak meg van a szilárd elhatározása, hogy a deficites jelzőt, – inkább további könnyitések utján, de semmiesetre sem a terhek fokozásával – véglegesen kiküszöbölje.