Budapest, február 20.
Vasárnap mondott beszámolóbeszédet Petrovácz Gyula, Budapest déli kerületének kereszténypárti képviselője.

- Amikor egész Európában, - így szólt – sőt világszerte olyan zavaros politikai és társadalmi gondolatok kavarognak, legyünk tisztában vezérelveinkkel. Az egyedüli helyes út Krisztus keresztény iránya!

A választójogról beszélt ezután és hivatkozott Ernst Sándorra, aki azt mondta: „Elhibázott választójog és elhibázott választás. – kétszázezer halott!” A titkos választójogot meg kell valósítani, de úgy, hogy az ne kerüljön a nemzet életébe. Majd így folytatta:
- A baloldallal szemben meghúzott mély árok ma is változatlanul megvan. De nagy kérdés, mi a véleményünk a jobboldallal szemben? Jobboldalról egyre változatosabb hangot hallunk és egyre több alakulást látunk. Pontosan meg kell mondanunk: meddig vagyunk velük és hol válnak el utaink? Sokan vannak, akik oroszlánként tetszelegnek, de nagyon hamar – elugatják magukat!

Könnyen észre lehet venni, hogy bár a bőr oroszláné, de alatta sokkal igénytelenebb háziállat van. Embrionális pártok akarták itt a hatalmat átvenni, olyanok, akik még meg sem mutatták, hogy kicsodák. Úgy látjuk, hogy ami ezeknek a jobboldali pártoknak a programjában jó, az nem más, mint amit mi hirdetünk. De ami benne új, az nem jó!

Elmondta ezután, hogy a keresztény politika mit alkotott eddig. Foglalkozott a kereszténypárt és az új jobboldali alakulások programjával:
- Nekem, - folytatta – aki a közelmultban  oly eredményes munkát folytattam, nincs szükségem kioktatásra! És nem csodálkozzanak azon, ha mi nem megyünk a budai erdőkbe verekedni és nem megyünk a Svábhegyre sem, hogy a lecsúszó zsidókat fejbeverjük. Mi arra törekszünk, hogy a lecsúszó keresztények pozicióját szilárdítsuk meg. A mi módszereink eredményesebbek és célravezetőbbek.

Kemény szavakkal ostorozta az új jobboldali agitációk munkáját a kereszténység ellen, az új pogányságot, az oroszokat megszégyenítő hitetlenséget:
- Mi elsősorban keresztények vagyunk. És amikor azt látjuk, hogy a kereszténységet becsmérlik, utaink elválnak. De elválnak az utaink ott is, ahol az ezeréves magyar alkotmány félretételével – egyelőre még jelző nélkül! – diktatúrát szeretnénk bevezetni ugyanazok, akik 1919-ben már megcsinálták ezt a diktatúrát „proletár” jelzővel.

A magyar szabadságszerető nép, amely azért az eszméért tenger vért áldozott. Mi azt a szabadságharcot, amelyet az egyéni, a lelkiismereti és sajtószabadságért folytatunk, soha abbahagyni nem fogjuk. De súlyos választóvonal közöttünk az is, hogy ők a Szent Koronát múzeumba akarják zárni.

Arról beszélt azután, hogy kergették Ausztriát a német birodalom karjaiba. A nyugati diplomácia bölcsessége megfosztotta Németországot gyarmataitól és most tudomásul veszi, hogy Németország fölfalja Ausztriát, azután minket Szerbiát és Romániát.

- Mi azonban – folytatta – nem tűrjük a szálláscsinálást semmiféle idegen hatalom számára! Mi sem királyságunkat, sem Szent Koronánkat, sem hazánkat, alkotmányunkat, alkú tárgyává tenni nem engedjük.

Foglalkozott ezután Zsitvay Tibor beszédével, aki fölvetette a gondolatot: a NEP és a keresztény községi párt egyesülését. Petrovácz részletesen ismertette a feltételeket, amelyek mellett ez lehetséges volna. Kijelentette, hogy megalkuvó egyességre nem lépnek.

Petrovácz tomboló tapssal, élénk helyesléssel többször megszakított beszéde után Müller Antal képviselő szólalt fel. Elmondta, milyen megdöbbentően hatott rá a térkép, amelyet szerdán mutattak be a képviselőházban és amely a németek terjeszkedését ábrázolja.

- Nekünk – mondta – még több okunk van, mint az osztrákoknak, hogy szabadságunkat védelmezzünk. Mindazok, akik idehaza idegen áramlatok szolgálatában állanak, aljas hazaárulók!

Topoerczer Ákosné a nők választójogával foglalkozott és szintén tiltakozott az ellen, hogy importált elveket hirdessenek.

A lelkes hangulatú beszámológyűlés a Himnusz hangjaival fejeződött be.