Róma, december 18.
Galeazzo Ciano olasz külügyminiszter vasárnap reggel 8 óra 10 perckor elutazott Budapestre. A külügyminiszter, valamint a társaságában Budapestre utazó báró Villani Frigyes magyar követ búcsuztatására majdnem teljes számban kivonult a pályaudvarra a római magyar követség és megjelentek  Nagy László követségi tanácsos, Róma kormányzója, a belügyi államtitkár, a külügyi államtitkár, külügyminiszter kabinetfőnöke és szinte teljes számban a külügyminisztérim vezető tisztviselői.

Az olasz külügyminisztert az ott tartózkodó magyarok „Ciano! Ciano!” kiáltással fogadták.

A külügyminiszter kíséretének tagjai: az olasz külügyminisztérium politikai osztályának vezetője, Viletti követ, az általános külügyi osztály vezetrője, Natali főkonzul, a titkárság vezetője és a titkárság tagjai.

Külön kocsiban foglaltak helyet a Ciano külügyminiszter kíséretében levő olasz ujságírók. Pontosan nyolc óra tíz perckor gördült ki a vonat a pályaudvar üvegteteje alól. A magyar kolónia harsány „Duce! Ciano!” és „Éljen!” kiáltásokkal búcsúztatta az olasz külügyminisztert, aki magasba lendített karral, mosolyogva állott a szalonkocsi ablakában.

Gayda cikke a fontos és időszerű kérdésekről
Ciano gróf olasz külügyminiszter magyarországi látogatása alkalmából Virginia Gayda, a félhivatalosnak tekintett olasz publicista, a vasárnap reggel megjelenő Voce d’Italia „Olaszország és Magyarország” című vezércikkében a következőket írja:
Ciano gróf magyarországi látogatása mindenekelőtt baráti megnyilvánulás. Magyarország méltányolni tudja azt a támogatást, amelyet Olaszország részéről Csehországgal szemben fennálló nemzeti kérdésének megoldással kapott.

Teljes mértékben értékelni tudja a tengely eljárását, Hitler magatartását, amellyel megnyitotta az utat a csehszlovák kisebbségi kérdés megoldása előtt és Mussolini közbelépését, amellyel a német és a lengyel jogok mellett a magyarság jogáért is síkraszállott, továbbá azt az alapost tanulmányi és világos vonalvezetést, amellyel Ciano gróf a bécsi döntőbírósági ítéletnél a magyar követeléseket védelmezte.

A magyar nemzet most szívélyes és hálatelt fogadtatást készít elő Cianonak. Ez a fogadtatás a magyar ügy védelmezőjének, valamint Mussolini és az olasz nemzet képviselőjének szól. Emellett azonban a mostani találkozás tevékeny epizód lesz a Dunavidék politikai eseményeinek alakulásában.

Magyarország, amely területben és fontosságban megnövekedett, egyre nagyobb mértékben van hivatva betölteni a Dunavidéken azt a küldetését, amely már évszázadok óta reá hárul és amely a külső megnyilvánulásában és irányában változtat is. A maga eszmeiségében és konkrét valóságában – az európai civilizáció és a nagy nyugati érdekek védelme – változatlan marad.

Magyarország bel- és külpolitikai fejlődésének európai fontossága van a nagy történelmi utak kereszteződésénél és a magyar állam megszilárdulásának a jövőjének az egész dunai rendszerre kihatással van. Már régebben beszéltünk azokról a bölcs reformokról, amelyeket Imrédy miniszterelnök, akit a legutóbbi kormányválság után a kormányzó bizalma megerősített állásában, erőteljesen elgondolt és végrehajtott.

Ciano külügyminiszter minden bizonnyal tartózkodik attól, hogy bármiképpen is beleavatkozzék Magyarország belpolitikájába, legfeljebb mint az olasz belpolitikai fejlődés ismerője, hasznos tájékoztatás végett e nagy és bátor reformok tekintetében megjelölheti az olasz irányelvekből, módszerekből és eredményekből levont tapasztalatokat. Magyarország külpolitikája a Róma-Berlin tengellyel való teljes szolidaritás alapján áll. Magyarország részéről tehát fokozott politikai, gazdasági és kulturális együttműködés várható Olaszországgal és Németországgal.

Ez az együttműködés kiterjed Olaszország és Németország közös barátjára, Jugoszláviára is, amely jelentős szilárd erőt képvisel a Dunavidéken és a Balkánon.

Természetes, hogy ez a Rómával és Berlinnel összhangban álló irányvezetés bizonyos határozott magatartásában is megnyilvánul, amelyeket a magyar külpolitika egy idő óta önszántából magáévá tett. Imrédy miniszterelnök megemlékezett a bolsevizmusellenes küzdelmekről és kijelentette, hogy az antikommunista magatartás Magyarország részéről megértésre, helyeslésre és elismerésre talál.

A miniszterelnök másrészről szembehelyezte az olasz-német módszert, - amely a magyar-cseh kérdés gyors tisztázására vezetett – a népszövetségi eljárással és rámutatott arra, hogy Magyarország tizenkilenc év alatt még azt sem tudta elérni, hogy napirendre helyezzék nemzeti kérdésének ügyét.

Fontos és időszerű kérdések vannak tehát, amelyek a külpolitikai tájékozódás és megbeszélés tárgyai lehetnek. Magyarország immár kijelölte útját és fokozatosan, de gyors fejlődéssel folytatja politikáját.

Magyarország mindig biztosan számíthat Olaszország közreműködésére, amely Ciano gróf magyarországi utazásában a két nemzet közötti barátság újabb megnyilvánulását látja.