Nem, ez nem napjaink gazdaságára vonatkozó megállapítás, noha ennél rövidebben az „itt és most” lényegét nem lehet megfogalmazni.

Az „ott és akkor” is pontosan ilyen volt.
Az 1930-as évekről azért állítom mégis jelen időben, mert 1938-ban megállítva az időt visszapillantunk azzal a céllal, hogy a gazdasági élet legfontosabb elemeit összegyűjtve értékeljük a hátrahagyott éveket. Ha feltesszük a kérdést, hogy mettől meddig tartott a világgazdasági válság, minden valaha volt iskolás rávágja: 1929-től 1933-ig. A sajtó tükre azonban mást mutat.

Amerikától a nagy európai államokon át Magyarországig válságjelenségek bukkantak elő újra meg újra, amelyeket nemcsak az USA próbált állami segédlettel kezelni, hanem minden más ország is folyton folyvást állami beavatkozással igyekezett elhárítani. Ezért olvasunk néha egészen erőteljes hangon szóló követeléseket a liberális gazdaság kívánalmáról, ezért támadják a trösztök Roosevelt elnököt, ezért nevezik gazdasági diktátornak a német birodalmi bank elnökét.

Nálunk 1936-ra alakul úgy a munkanélküliség, hogy lecsökkent a válságot megelőző, 1926-os szintre. Gazdaságunk kínlódását egyszer-egyszer jobb évek is megszakítják, ám csak néhány termék esetében, s akkor is főként az olasz és a lassan formálódó német gazdasági kapcsolatoknak köszönhetően. Ahogyan „érdekes” volt 1929-ben olvasni, hogy a magyar sajtó üdvözölte a New York-i tőzsdekrachot, ugyanúgy kileli ma a hideg az olvasót attól az örömtől, amit az Olaszország elleni szankciók meghirdetésekor olvashatunk, hogy ti. az olaszok így tőlünk rendelnek többet, és itt lesz a várva várt konjunktúra.

Végezetül egy több évtizedre érvényes megállapítás: ha a sajtóban megjelenik, hogy tenyésszünk selyemhernyót, akkor biztosan nagy a nyomorúság. Legutóbb 1938 májusában jelent meg.

Szabóné Fricska Anna