Karácsony éjszakáján keservesen vonítani kezdett a kutya a Fecske utca 38-as családi házban, Kristóf Endre banktisztviselő lakásában. Kristóf fölriadt, fölstrófolta a villanylámpát és a következő pillanatban a szomszéd ágyra meredt a szeme. Az ágyban halálsápadtan, mereven feküdt a felesége, Szabó Irma dr. orvosnő.

A férj a telefonhoz ugrott, kétségbeesetten hívta segítségül Mózes Sándor dr. orvost, majd a mentőket, akik néhány perc mulva már ott is álltak szerencsétlen kolléganőjük ágya körül. Hajnalodott, megvirradt karácsony ünnepe. És az orvosok csüggedten surrantak ki a házból.
Kolléganőjük már halott volt!

Az orvosok helyét a rendőrség emberei foglalták el, akik a jegyzőkönyvet írták: „Öngyilkosság…. ciánkáli….! Ők találták meg a búcsúlevelet is, amelyet barátnőjének írt Szabó Irma dr. „Az új törvény miatt tettem, Jézus, akihez megyek, nem így akarta. Ha nem lehetek magyar, inkább meghalok.”

Karácsony reggelén, mialatt a Fecske-utcai földszintes házban szakadatlanul szólt a telefon. A Reggel munkatársának elmondták a rokonok, hogy a negyvenkétéves, vidámkedélyű asszony boldogan ért és szorgalmasan dolgozott. Férje tiszta keresztény származású, ő maga már nagyon régen lett kereszténnyé.

A karácsony-estét férje és húga, Szabó Olga iparművésznő társaságában otthon töltötte, a karácsonyfa alatt.