A test felszínén előforduló betegségeket nem réz-, hanem néhány mm vastag aluminiumlemezzel megszűrt sugárzással gyógyítják, amelyre nem érvényes az a tétel, hogy a dózis arányos a sugárzás erősségével.

Sőt ebben az esetben a dózis nagy mértékben függ a sugárzás minőségétől, vagyis pontosabban átlagos hullámhosszától, amelyet meg a Röntgen-lámpára kapcsolt feszültség és az aluminiumszűrő vastagsága szab meg. Egyenlő erősségű sugárzások esetében is lehetnek a dózisok különbözők.

Ebben az esetben a dózis megállapítása végett meg kell mérnünk a sugárzás erősségének megváltozását, gyengülését, ha valamilyen elnyelő anyagot teszünk a sugárzás útjába. Bármelyik eset forog is fenn, a dózis megállapítása végett tudnunk kell mérni a sugárzás erősségét. Erre használható a Röntgen-ergométer (XXIII.tábla, 1.kép). Szerkezete a következő (1.kép).

A sugárzás nagy atomsúlyú fémből készült kúppalást üregébe esik. E palást fala olyan vastag, hogy a sugárzás nem tud keresztülhatolni rajta, viszont a szétszórt sugárzásnak és a kiváltott elektronoknak is csak kisebb része tud kijutni belőle. A kúp derekához tellur-rúd és ezüstdrót egy-egy vége csatlakozik, míg a másik végük nagyobb fémtömegekkel áll kapcsolatban.

A fémtömbökből kiinduló drótok érzékeny elektromos árammérőhöz (galvanométerhez) vezetnek. Tehát tulajdonképen hőelektromos elemmel van dolgunk, mely jó hőszigetelő burokban van; a Röntgen-sugár a burok falában lévő vékony alumínium-hártyán keresztül esik a sugárfelfogó kúpra. A fémállványon elhelyezett Röntgen-ergométer fényképe a felette lévő Röntgen-lámpával együtt a XXII. táblán látható.

Működésének alapelve a következő. Az elnyelt Röntgen-sugárzás csekély mértékben felmelegíti a fémkúpot és a hozzáforrasztott tellur és ezüstdrót egyik végét, míg a nagy fémtömbökkel érintkező végek állandó hőmérsékleten maradnak. Ennek az a következménye, hogy az áramkörben gyenge hőelektromos áram indul meg, melynek erőssége egyenesen arányos a beeső sugárzás erősségével.

E gyenge elektromos áram intenzitását galvanométerrel mérjük meg, melyet egyszerű leolvasó szerkezettel látunk el. (XXIII. tábla, 2. kép.) Betekintve a leolvasó készülékbe, osztályzatot látunk, mely előtt jel (függőleges vonal) mozog. A jel elmozdulása arányos a beeső sugárzás erősségével.

A mérés lefolyása egyszerű, midőn előzetesen rézlemezzel megszűrt sugárzás dózisát mérjük meg. Ugyanis ebben az esetben - mint mondottuk - a dózis arányos a beeső sugárzás erősségével. Tehát nem kell mást tennünk, mint egy táblázatot szerkesztenünk, mely tartalmazza, hogy a leolvasó készülékben látható jel különféle elmozdulásának mekkora dózis felel meg másodpercenkint vagy percenkint.

Az aluminiummal szűrt sugárzások esetében a mérés nem ilyen egyszerű, mert a dózisok nem arányosakba beeső sugárzás erősségével. Ekkor az ergométerrel azt mérjük meg, hogy néhány cm vastag víz- vagy cellon-réteg mennyire gyengíti meg a sugárzást, ha útjába tesszük. A sugárgyengülésből - szétszórt sugárzás kivonása után - kiszámíthatjuk, hogy mennyit nyel el 1 kcm víz, vagy a vele egyenlő tömegű cellon.

Ez pedig körülbelül akkora, mint 1 kcm izom elnyelése. Tehát ez tulajdonképen a dózis. Amint látjuk, ebben az esetben két mérést kell végeznünk: először cellon-szűrő nélkül, majd eellon-szűrővel mérjük meg az ergométer kúpjára eső sugárzás erősségét (2. kép.). A leolvasott két számhoz tartozó dózist táblázatból olvassuk ki.

A dózist mindkét esetben erg/kcm x mp egységben kapjuk meg. Hogy kisebb számokhoz jussunk, kifejezhetjük a dózist hektoerg/kcm x mp egységben is. A sugárzás élettani hatása felől tájékoztat az, hogy körülbelül 600 hektoergnyi dózis (az emberi test izomzatának egy köbcentiméterében a test felszínétől számítva) erős bőrpirosodást és gyulladást okoz.

Az eddig használatos dózismérőkben általában a Röntgen-sugárnak ama hatását használták fel dózismérésre, hogy a levegőt elektromos vezetővé teszi, iónozza. A mérés alapgondolata az, hogy a Röntgen-sugárzás levegő iónozó hatásával egyenesen arányos az emberi test lágy részeiben fellépő biológiai hatás: ha az egyik kétszeresére növekszik, a másik is kétszer akkora lesz.

Az iónozási dózisegység az r egység, mely egy kcm 0 C°-ú és 760 mm nyomású normális állapotú) levegőre vonatkozik. Azt mondhatjuk, hogy a sugáradag akkor egy r mpként, ha 1 kcm normális állapotú levegőben elnyelt Röntgen-sugárenergia körülbelü 1/10 erg/mpként.

Ez az összefüggés kezünkbe adja az átszámítási kulcsot, melynek alapján a hőhatási dózist: a Röntgen-erget iónozási dózisra: Röntgen-r-re számíthatjuk át. Tehát a Röntgen-ergométerrel r egységen is mérhetjük a dózist, akárcsak a nagy ionos kamrákkal.

Dr. Császár Elemér