Utóbbi időben már megszokhattuk, hogy nagyobb gyűléseken - legutóbb például az Eucharisztikus Kongresszuson - a szónokok hangját hangszórók közvetítik. Azt azonban már csak kevesen tudják, hogy ezek a hangszórók nem teljesen azonosak a rádióvevőkészülék hangszóróival. A nagy térségen elhelyezett hangszóró be rendezésnél igen sok körülményre kell tekintettel lenni, ha azt akarjuk, hogy a hang visszaadása tökéletes legyen.

Még mielőtt a hangszórókat felállítanák, mérnökök mennek ki és alaposan megvizsgálják a terepet. Különösen figyelemmel kísérik a visszhang-jelenségeket. Mert ha nem szerelik fel kellőképpen a hangszórókat, előfordulhat az az eset, hogy az egyik hangszóró hangja zavarja a másikét. Így azután a közönség nem hogy jobban hallja a szónokot, hanem éppen ellenkezőleg, teljesen értelmetlen zagyvaságot hall.

Szabad térségen különösen kétféle rendszerű hangszóró vált be leginkább: a gombahangszóró és az irányított sugarú hangszóró. A gombahangszóró minden irányba sugározza ki a hangot, az irányított sugarú hangszóró pedig – mint neve is mutatja csak egy bizonyos előre beállított irányba.

A Breslauban megtartott nagy tornaünnepségen egy újfajta hangszórót mutattak be ezúttal először a nagyközönségnek. Ez volt a földalatti hangszóró. Először talán kissé furcsán hangzik, hogy a hangszóró a föld alatt van, de nincsen benne semmi csodálatos. Tornaünnepélyeken vagy díszes felvonulások alkalmával bizony nagyon zavarólag hat a hatalmaz oszlopokon elhelyezett hangszóró.

Erre pedig - különösen a tornaünnepélyeken - minden körülmények között szükség van, mert hiszen nagy tömegeket csak így lehet egységesen irányítani. Hogy ezt az esztétikai hibát kiküszöböljék, azt a megoldást találták ki, hogy a hangszórókat beleássák a földbe.

Természetesen erre a célra egészen különleges hangszórókat kellett építeni. A földalatti hangszóró két részből áll: a földbeépített alsó részből és a földfeletti kónikus fedőből. A fedőn a bevágásokat úgy helyezték el; hogy azok a hangot minden irányba egyenletesen tovább viszik.