Belgrád, augusztus eleje

Itteni gazdasági körök érdeklődésének homlokterében az a gazdasági offenziva áll, amely jelenleg egyre erősbödő eszközökkel két különböző oldalról a délkeleteurópai államok irányában, elsősorban Jugoszlávia irányában folyamatban van. A török-francia szerződés aláirása, a török csapatok bevonulása a szandzsákba épugy ezzel a gazdasági offenzivával áll összefüggésben, mint Anglia tárgyalásai Bulgária és Törökország pénzügyi támogatásáról, mint Franciaország tárgyalásai a romániai olajkutatások finanszirozásáról, valamint a már hetekkel ezelőtt részletesen megbeszél jelenségek a jugoszláv kivitel átrétegződése terén.

Anglia, Franciaország és bizonyos mértékig Csehszlovákia is, – de elsősorban Anglia fokozott érdeklődése Jugoszlávia termékei iránt éppen a legutóbbi hetekben mutatkozott egészen uj, igen jelentős oldalról: Anglia tárgyalásokat kezdett Jugoszlávia uj buzatermésének átvételéről. Ezek a tárgyalások az angol kormány megfigyelőjének közremüködésével folynak s ha, mint több oldalról feltételezik, bizonyos pozitiv eredménnyel zárulnának, ugy Jugoszlávia gabonakivitelében, ha talán csak átmenetileg is, egy nagyjelentőségü átrendeződés volna a következményük.

Hasonló, de kihatásaiban talán még fontosabb s a dolgok természeténél fogva több tekintetben maradandóbb átszerveződés kezdődött meg most a jugoszláv nehéziparban is. A jugoszláv kormány a legujabb időbe arra törekszik, hogy az ország nehéziparát, a kőszén- és ércbányákat függetlenitse külföldi befolyásoktól és lehetővé tegye a jugoszláv nyerstermékeknek az országban való feldolgozását, nehogy például a rezet, amely a kontinensen aránylag ritkán fordul elő, de amelyben Jugoszlávia igen gazdag, továbbra is kibányászás után nyers állapotban kivigyék az országból és azután feldolgozott állapotban ugy hozzák vissza, hogy Jugoszláviának a saját rezéért devizában kelljen fizetnie. Hasonlóan jártak el az ólommal is. Ezért Sztojadinovics miniszterelnök rendszeresen és nagy energiával folytatja a jugoszláv nehéziparnak és az ország vas- és kőszénbányáinak kiépitését.

A legutóbbi hetek során elhatározta a jugoszláv kormány, hogy az összes állami kézben levő vas-, kőszén és ércbányákat fuzionálják a „Jugoszlovenszki Cselik” („Jugoszláv Acél”) részvénytársaság keretében, amely 600 millió dinár alaptőkével alakul meg. Továbbá elhatározta a kormány, hogy a varesi (boszniai) nagy vasbányát az uj állami társaság egyelőre bérbeveszi, 1941-től kezdve pedig valószinüleg tulajdonul is át fogja venni.

Az uj vállalat feladatául a jugoszláv kormány azt tüzte ki, hogy sürgősen kiépitse a fennálló nehézipari müveket, de egyuttal egész sor uj kohót, valamint a jugoszláv barnaszén kokszositására szolgáló müveket is rendezzen be, hogy ezzel az ország barnaszén-készletét is fel lehessen használni a vasolvasztásnál. Zenicán egy nagy szerszámgyárat és egy kábelgyárat épitenek. Dr. Sztojadinovics miniszterelnök és Kujundzsics bánya- és erdőügyi miniszter a hatalmas bori elektrolizálási müvek irányitásánál már julius elején kijelentették, hogy minden energiával végrehajtják Jugoszlávia iparositását.

Egyik legutóbbi minisztertanácsán elhatározta a jugoszláv kormány, hogy immár a trepcsei és egyéb ólombányákat is kényszeriti a nyersércnek az országban való kiolvasztására és ebből a célból két nagy olvasztógyárat állit fel.

Bányakincsei, kőszén- és különféle érckészletei Jugoszláviát itteni gazdasági körök felfogása szerint arra predesztinálják, hogy „Délkeleteurópa Ruhrvidéke” legyen, ahol vas, szén, ólom, réz, arany, antimón, pirit, chrom stb., – egyszóval az összes ércek, különösen pedig a hadászatban szükséges fémek kiapadhatatlan mennyiségben fordulnak elő.

Igen nagy jelentősége van a jugoszláv kormány ezen elhatározásainak azért is, mert az iparositás terén a kormány számit az˙angol, francia és a dán tőke hathatós érdeklődésére. A zenicai müveket, mint emlitettük, Krupp épitette ki tavaly, miután Németország a Jugoszláviától vásárolt agrártermékekért többek között ezekkel a gépekkel és gyárberendezésekkel fizetett. Most pedig arról van szó, hogy bevonul az angol tőke. Az angol, francia és dán tőkének fokozott az érdeklődése Jugoszlávia iparositása terén meglehetősen megneheziti a jövőre nézve a német tőkének Jugoszláviában az árucsere alapján való foglalkoztatását, mert a miniszterelnök nagy gondot fordit a clearingszámláknak kiegyenlitésére.