Karsbad, április 24.
(A Német Távirati Iroda jelentése.)
Henlein Konrád a szudétanémet párt nagygyűlésen mondott beszédében hangoztatta, hogy meghiusult az cseh kísérlet, amellyel a szudétanémet problémákat  kisebbségi szólamokkal akarta elintézni. Az eddigi úgynevezett kisebbségi határozatok bejelentett, kodifikálása nem jelenthet egyebet, mint az igazságtalanság és az erőszak állandósítását.

A csehek államuk húszéves léte alatt nem tettek semmit, hogy lelkileg megnyerjék államuk tagjaiul a szudetanémeteket, akiket akaratuk ellenére csatoltak Csehországhoz.

- Kevésbé szabadoknak érezzük ma magunkat, mint valaha – folytatta Henlein – és tudjuk, hogy jövőnk veszélyben forog. Ha a cseh államférfiak tényleg komolyan akarnak jószomszédi viszonyt létesíteni a német néppel, akkor elengedhetetlenül szükséges megváltoztatniok azt a szerencsétlen felfogást, hogy a cseh nép feladata ellenállni, mint szláv bástya, a németek úgynevezett keleti előretörésének.

Szükséges emellett revidiálni azt a külpolitikai magatartást is, amely a cseh államot a német nép ellenségeinek sorába vezette. A cseh népnek azonban tisztán kell látnia azt is, hogy a nagy német birodalommal való kapcsolatainak újjárendezése nem történhet meg a mi népcsoportunkkal való kapcsolatok egyidejű újjárendezése nélkül.

A cseh népnek húsz évig volt ideje belső viszonyait valamennyi népének megelégedésére kialakítani. A csehek azonban a békeszerződésekhez intézett emlékiratokban adott ígéreteket nem tartották meg és éppoly kevésé tettek eleget a saiut-germaini békeszerződésből folyó kötelezettségeiknek, mint az állami alkotmányba felvett kötelezettségeknek.

Valamennyi nem cseh származású nép Csehországban joggal érezte magát rabnak, jogtalannak és elnyomottnak. Valamennyien tiltakoznak olyan eljárás ellen, amelyet nem lehet összhangba hozni a népi öntudattal, becsülettel és méltósággal.