Aki végignézte a vasárnapdéli magyaros ruhabemutatót az Operaházban, az nem érezhette divateseménynek. Egészen más volt! A magyar társadalom nyilatkozott meg benne, világszemlélet volt, szívügy és szerelmi vallomás, amelyet rokolyák selymén és pántlikák virágain keresztül lettünk az ezeréves magyarságunk. Művészkezek elővették az Árpád-kor elejétől ránkmaradt hagyományokat, az ősi ruházat, sokféle vonalait, színeit és díszítő elemeit, amelyeket az úriosztálynál sokrétűbben s gazdagabban a falu őrzött meg. Igenis, a Gyöngyös bokréta másfélévtizedes tanulsága virult ki most a városi divatban, most kapta csak meg méltó helyét, keretét és mindenekfölött – jelentőségét. Ez a „ruhabemutató”, úgy vakította elhomályosult szemüket, mint a kibontott magyar nemzeti zászló….

Amint a kormányzó és a kormányzóné elfoglalták helyüket a kormányzói páholyban, elsötétült a nézőtér. nem gyönyörködhettünk többet Anna főhercegasszony vörös hímzésű fekete kalotaszegi ruhájában, a telt páholyok, a hangtalan földszini ünnepi komolyságú arcait elnyelte a homály. Fenn kalotaszegi kék színbe öltözött iskoláslányok kara elénekelte a Himnuszt, majd Szunyoghné Tüdős Klára – fehércsipkés, magyar nagyasszonyi ruhában – bevezetőt mondott. A Dunapart díszlete villan fel szemünk előtt. Szebbnél szebb ruhaköltemények Kalotaszegről, matyó és palócföldről, Baranyából s a Sárközről, hímzések, szőttesek. A sportkabátok pedig arra tanítottak, mily remekül fel lehet használni a drávavidéki vagy tolnai szőttest raglánokra s az esti köpenyek megmutatták a szűr és a suba legötletesebb változatait – anélkül, hogy meghamisítás és megbontás történnék. (Ezt az igazságot nem lehet eléggé megbecsülni manapság az gépáru utánzás, és a sokszorosítás világában!)

Gyermekek vonultak ezután végig a színpad feketebársony függönye előtt, a margitkörúti elemi iskola furulyázó, kék formaruhás fiúcskái, fehér ruhás zárdanövendékek sorfala, kis szőke körmeneti angyal földigérő haloványkék, rózsaszínpántlikás ruhában, majd ismét felnőttek körmeneti magyaros keppekben – feltűnt közöttük, egy virágos-berakott matyó-elgondolás, amely kellően ünnepélyes elkomolyítást kapott.

Elragadóak voltak mind: a Rákóczi téri állami, az újpesti, a szigetuccai, a Lajos uccai, mesteruccai, Szent László étri, a vári, fehérvári, dombóvári, debreceni, szegedi, miskolci ipariskolák, az Orsolyarendi tanítóképző, a Simor uccai polgári iskola. Szent Imre gimnázium, a Damjanich tanítóképzó formaruhát. Végül elvonult szemünk előtt az a többféle lilaszínből összeállított hosszú csipkekendős magyar nagyasszonyi ruha is, amelyet a kormányzóné visel majd a körmenet alkalmával. Ennek a ruhának előkelőségérő és méltóságáról csak az alkothat magának képet, aki közelről látja.