Genf, szeptember 26.
A magyar külügyminiszternek Genfben, a kisantant államférfiaival folytatott diplomáciai tárgyalásai befejeződtek, ezeknek a tárgyalásoknak az anyagát kiegészítették a kisantant miniszterelnökeinek és a francia kormány képviselőjének, Blumnak a prágai tanácskozásai és a dunai államok közvéleménye feszült figyelemmel várja, mikor és mely formában mutatkozik meg ezeknek a közeledési kísérleteknek kézzelfogható eredménye.

A külföldi sajtóban, főleg a prágai és belgrádi lapokban megjelent híradások szerint Magyarország fegyverkezési egyenjogúságának elismerése ma már kétségtelen.

A probléma súlypontja ma a kisebbségi kérdésen van. Magyarországnak azon a jogos kívánságán, hogy a kisebbségek jogi és gazdasági helyzetét megnyugtató módon rendezzék és így lehetővé váljék Magyarország és a kisantant viszonyának normalizálása.

Sem jugoszláv, sem csehszlovák részről a kisebbségi kérdés megnyugtató rendezésének ma már nem áll semmiféle akadály az útjában.

Csupán a belső romániai viszonyok, részben a küszöbön álló általános választások Romániában egyelőre késleltetik, hogy e kérdésben rövid időn belül eredmény legyen elérhető. Párizsi értesülések szerint Hodzsa miniszterelnök már bukaresti látogatása alkalmával is erőteljes szószólója volt a tárgyalások meggyorsításának. Párizsban pedig, ahol a dunai államok tanácskozásait különösen feszült figyelemmel kisérték, ma már bizonyos türelmetlenség mutatkozik, amint ez a volt budapesti francia követnek, Louis de Viennenek, a Temps szombati számában megjelent cikkéből kiolvasható.

Kétségtelennek tartják, hogy Blum a francia kormány nevében Prágában sürgette a megegyezést a kisebbségi kérdésben. Prágai jelentések szerint a legsimábban és leggyorsabban a jugoszláv kormánnyal jött létre az elvi megegyezés. Belgrádi tudósítónk azt jelenti, hogy a nemzetközi vásár után, amely a magyar-jugoszláv gazdasági közeledésnek és együttműködésnek erőteljes bevezetője volt, a jugoszláv politikai körökben általános az az óhaj, hogy a két ország a lehető legbarátságosabb és legszorosabb viszonyba kerüljön egymással.

A félhivatalos Vreme genfi tudósítója jelenti, hogy a „genfi tárgyalások” igen barátságos légkörben folytak, azokkal úgy a kisantant államok, mint Magyarország képviselői teljesen meg vannak elégedve és a most következő diplomáciai tárgyalások feladata lesz a részletek megállapítása. Tudósítónk értesülése szerint a kisantant kormányai a magyar fegyverkezési egyenjogúság elismerése ellenében nem kívánnak egyebet, mint egy magyar kormánynyilatkozatot, amely szerint Magyarország fegyverkezése nem irányul a szomszéd államok ellen.

Jugoszláv részről egyébként állandóan hangoztatják, hogy a Sztojadinovics-kormány a magyar kisebbség kulturális és gazdasági kivánságait a legmesszebbmenő mértékben kész teljesíteni, Korosev belügyminiszter ígéretet tett arra, hogy a közigazgatási hatóságok a magyar kultúregyesületek munkáját nem fogják akadályozni és a magyar iskola-panaszok orvoslása végett azonnal érintkezésbe lép Sztoszovics közoktatásügyi miniszterrel.

Az erdélyi magyar kisebbség hangulatának és reménykedésének az „Ellenzék” vasárnapi számában ad kifejezést, amelyben megállapítja, hogy végre megtört a jég. A genfi tárgyalásokról a román lapok nagy elismeréssel írnak, ami annál fontosabb, mert az utódállamok közül leginkább Románia mutatkozott sokáig elutasítónak, sőt ridegnek.

Az „Ellenzék” is hangoztatja, hogy vérmes reményeket nem szabad dédelgetni, a tárgyalások elhúzódhatnak s csak nagyon lassan, lépésről-lépésre valósulhat meg az áhított és kényszerű rendezés, amelynek meredek, tüskés és szakadékos az útja, de meglesz, mert meg kell lennie.