A falukutatók munkáját s kiadott műveit bírálja Fodor Ferenc közgazdasági tanár a Magyar Szemlé-ben. Szokatlanul s nagy tárgyismerettel írt bírálata nem valami kedvező a falukutatókra. Védjék azonban meg magukat a falukutatók. Én most sem azzal nem foglalkozom, hogy bizonyos irányban némi elfogultságot érzek a cikkben s ebből fakadó szinte eleve adott elzárkózást is az elismerés elől; néhány kitünő észrevételt sem akarok most idézve ismertetni, - csupán a cikk két helyéről kivett néhány oly mondathoz akarok megjegyzést fűzni, amelyek a falukutatás veszélyességét hangoztatják.

Ime a két rész:

"A legveszedelmesebb fajtája a falutanulmányozásnak az a módszer, amelyet, sajnos, egyik legnagyobb falukutató ifjúsági szervezet végez: hogy autóval szállítanak ünnepek alkalmával egy nagyobb csoportot valamely faluba; ott az első út a vendéglői terített asztalhoz vezet s megfelelő felfrissülés után pár órára elszéled a társaság a faluba, főként azt kérdezgetve ki a néptől, hogy mit eszik; étlapokat állít össze tőlük, anyagi helyzetüket veszi fel. Ezt a módszert hatóságilag kellene megrendszabályozni, mert egyenesen destruáló hatása lehet a falu népére!"

"... ilyen étlapszerkesztés közben való ügyetlen kérdezősködésekkel igen kellemetlen izgató hangulatot lehet elhinteni a faluban."

Azt hiszem, elég lenne, hogy idéztem ezt a két részt. Mert előállt a tipikus eset: értelmezésre, méltatásra itt nincs szükség!

No de mégis emeljük csak ki a többi közül a kiemelendőket. "Étlapot állít össze tőlük..." (Nem baj, azért én értem. Tudok németül is, meg egy kicsit szlovákul is.) Ét-lapot! Például: Mit evett ma? Ez lenne a kérdés. Felelet: Ma még semmit! Avagy: Mit evett tegnap egész nap? Felelet: Kenyeret. Mai felelet: Krumplit. Hol itt az étlap?

Azután: "Ilyen étlapszerkesztés közben való ügyetlen kérdezősködésekkel..." Hát lehetne ügyesen is kérdezni? Vajjon hogyan? Talán így: No Bugaczi János, tudom, hogy maga nagy zabáló, a mult esztendőben is egyszer, disznótoron bevágott tizenkét tölteléket, két tányér káposztát és félkiló karajt, hascsikarást is kapott tőle, de hát nem megy az mindig úgy, mikor az ember, hogy úgy mondjam diétát is tart, hát mondja meg szépen, hogy tegnap - kivételesen - mi keveset evettť.

Csakugyan elhiszi azt a cikkíró és szigorú bírálatot mondó tanár úr, hogy a kérdezősködés az, ami kellemetlen, izgató hangulatot "hint el" a faluban?

És ha így volna? (Mint ahogy nincs így!) Hát muszáj mindjárt a hatóságért kiáltani a falukutatók ellen, még a kérdezősködéseik ellen is? Felkiáltó, sőt égbekiáltó jellel végződő mondatban? Hát módszer lenne ez?

Azt akarja mondani a tanár úr, hogy az önmegismerés elől el kell zárkóznunk? Azt meg kell tiltani? Össze kell törni a tükröket? Talán már a szemeket is be kell húnyni. És a fülekbe forró ólmot önteni.

A tanár úr maga is elismeri, hogy van nyomor. Csak azt kifogásolja, hogy helytelenül, elfogultan, egyoldalúan, eleve elkészült beállítottság alapján írják azt le. Hát persze, hogy ez hiba. A leírónak mindig tárgyilagosságra kell törekednie. A sötét foltokat derüsebbekre kell kiegyensúlyoznia. Az izgató jelenségek mellé rögtön oda kell sorakoztatni a megnyugatókat.

Valahogy így: 1. Izgató jelenség, hogy Bugaczi János és neje és három gyereke már napok óta akárhogyan is tanulmányozzák az étlapot, mindig csak krumplit esznek.

2. Megnyugtató jelenség viszont, hogy Pöfeteg Péter tegnap vacsorára bevágott egy tányér tejfölös krumplilevest, egy jókora disznósültet zöldbabbal, kolbászt tormával, egy kis sült szalonnát és nyolc darab túrósrétest, de akkorákat, mint a tenyerem, sőt mint az ő tenyere, ami nagy különbség.

Így azt kell nézni, hogy az összhatás végeredményben megnyugtató legyen.

De a falukutatók nem mindig járnak el így, tehát - tévednek. Sőt hamisítanak. Szóval a falukutatókkal is pont úgy van, mint - a csillagos ég, az idegrendszer betegségei, az állatok természetrajza kutatóival, mint a sakkozókkal és a dominozókkal, (például én magam is azt hittem tegnap este, hogy a tőlem jobbraülőnél van a duplanyolcas, pedig a velem szemben ülőnél volt), mint az egyetemi tanárokkal, azok műveivel s a falukutatókról írt bírálataikkal.

Tévedés ellen azonban úgy kell küzdeni, hogy a tévedést ki kell javítani, meg kell cáfolni, jobb tévedésmentes művet kell írni és kiadni.

De nem hatóságért kiáltani.

Nagy Lajos