Nehéz titkokat hoz magával az ember a születés előtti időkből. A többi között olthatatlan vágyat az – utánzásra irigyen tekint az állatvilág kiváltságaira, irigyli a repülő madarat, sóvárog a halak vidám fickándozása után a vízben és végül is utánozza őket.

Edison, minden idők legnagyobb technikai zsenije az állatvilág szervezetének tanulmányozása közben jött rá a legegyszerűbb gépek titkára. Törhetetlen hittel hirdette, hogy a mechanika egyelőre nem tehet mást; mint hogy utánozza a természetben már meglévő eleven gépeket és acélból öntse ki a csodálatos törvényszerűséggel felépített emberi vagy állati testrészek szerkezetét.

A madarak utánzásának művészete már jelentős tökélyre fejlődött. Az ember több-kevesebb kockázattal már nagy távolságokat átrepül. Ezzel szemben nagyon elmaradt a halak utánzásában. Igaz, hogy büszke és nagy biztonságot nyujtó hajókon hatalmas tömegeket fuvaroznak emberben és áruban a vizek hátán, maga az ember azonban még csak nagyon rövid ideig tud konkurrálni a halakkal.

Ezt a hiányosságot tartotta szem előtt két orosz, amikor mesterséges tüdőket szerkesztett, hogy ezzel is előbbre vigye az emberek úszótudományát. Poroiko és Michailov a két orosz kutató neve, aki hosszas munka után tökéletes géptüdővel felszerelve bukott a víz alá és a kísérlet szemlélőinek nagy bámulatára közel egy óráig maradt a víz alatt mintegy 20 méteres mélységben.

Rekord ez az úszás történetében. Nem kétséges ugyanis, hogy előttük már jóval hosszabb időtartamot is kibírt az ember víz alatt, de ehhez komplikált búvárfelszerelés kellett. A két orosz ezzel szemben ruhátlanul merült a víz alá, csupán a géptüdőt vitte magával, amihez egy szellemesen egyszerű vízmaszk volt minden felszerelés.

Az érdekes fénykép pompás bizonyítéka a két orosz sokatjelentő találmányának. Poroiko, az egyik feltaláló merült az átlátszóan tiszta vízbe új felszerelésével, amely egy rekeszekre osztott légtartályból a szájhoz vezető csőből és a vízmaszkból áll.

A tartályban sűrített levegő van. Ennek előállítása nagyon egyszerű. Akárcsak egy kerékpártömlőnek a felfújása. Egy-két perc alatt annyi levegőt sűrít a szellemesen megoldott pumpa a tartályba, amennyire egy órán át szüksége lehet a búvárúszóknak. Nagyon érdekes az egész gépezetnek az a része, amely lehetővé teszi, hogy a levegő elhasználása után nem kell a partra úszni a búvárnak, hanem a víz színén végezheti el a töltés munkáját. Ezután ismét alábukhat.

A legnagyobb viharban is nyugodt vízrétegekben tartózkodhat az ember a felszerelés birtokában. Ha tetszik, azonnal a víz színére jöhet és a hullámok táncos játékára bízhatja- magát. Közben egy-egy mozdulattal újabb és újabb levegőt préselhet a tartályba, ezzel tehát napokig is biztosítja magát a vízbefúlás ellen. Az egésznek a titka az a szelep, amely a levegő sűrítése alkalmával csak levegőt enged be a tartályba, vizet egyáltalában nem. Az arca a maszk légmentesen zárul, tehát erről az oldalról sem kell tartani meglepetéstől.

A technika csodálatos műhelyében elkészült tehát a géptüdő, amelynek segítségével a halakhoz hasonló biztonsággal mozoghat az ember a vízben. Életmentés, hajótörés alkalmával csakúgy nagyértékű szerszám ez, mint az ipari világban, ahol számos előnyén kívül az is külön erénye, hogy megfelelő szűrőszerkezet közbeiktatásával a gázok hatása ellen is megvéd.

Legalább, is azok ellen, amelyek tüdőn keresztül hatnak. A bőr felületét leégető mustárgázok ellen ugyanis ez a szerkezet sem elegendő. Ami nem csoda, hiszen a két orosz a halak életét utánozta. A halak pedig bölcsek, az ő világukban nem ismerik a - harcigázokat.