Harmincadik évfolyamát kezdi meg a Nyugat folyóirat most megjelent január havi számával. A harminc esztendő, ami mögötte van, valójában kétszerannyinak számít, mert elejétől végig háborúban múlt el. Mint a hajléktalan fiatal írók harci folyóirata indult útjának. Megindítói és irányítói Ignotus Hugó és Osvát Ernő voltak. Programján a főpont: a tehetség tisztelete, minden egyébre való tekintet nélkül. A tehetségmegérzésnek csodálatos érzékével kereste és találta meg Osvát az eljövendő magyar irodalom legkülönb képviselőit. Ady Endre az indulás pillanatától haláláig a Nyugat munkatársa volt. A Nyugat-ban jelent meg 1907 óta csaknem minden írása.

A Nyugat volt felfedezője és szóhozjuttatója Babits Mihálynak, Tóth Árpádnak, Schöpflin Aladárnak, Kaffka Margitnak és az utánuk következett nemzedékek minden értékes tehetségének. De a fiatalok mellett az idősebbeket sem hanyagolta el, s Ambrus Zoltán sok éven át szorgalmas munkatársa volt a folyóiratnak. Ami a Nyugat-ot minden elődjétől megkülönbözteti, az a megújhodó képessége. Az egymás nyomában felserdült írói nemzedékek egymást követték benne. A folyóirat ezért soha bele nem száradt önmaga multjába, hanem fel-felfrissült az eleven élettel való érintkezésben.

Osvát kidőlte óta Babits Mihály és Gellért Oszkár szerkesztették és irányították a Nyugat-ot. A harmincadik évfolyamot két értékes segítő közreműködésével kezdik meg: a Nyugat első generációjából Schöpflin Aladárt, a legfiatalabb nemzedékéből a kiválóan tehetséges Illyés Gyulát hívták maguk mellé társszerkesztőnek. A hivatalos irodalmi testületek példátlan ellenséges indulata kísérte nehéz útján a Nyugat-ot. Mindent megtagadtak és elvitattak tőle. Ma már a belátók nem vitatják, hogy az elmúlt harminc év magyar irodalmát - néhány érdemes író kivételével - a Nyugat jelenti. Harminc évfolyamában harminc esztendő legjava magyar irodalmának legjava alkotásai zsúfolódnak össze.