Olyan gyér, mint az idén, talán sohasem volt a gabonakinálat Magyarországon.
Három évvel ezelőtt, amikor 7.50 P volt a búza és 9.50 P a rozs ára, ugyanannyi termés mellett a gazdasági év első negyedében a gazdák kétszer annyi búzát hoztak a piacra, mint az idén, bár három évvel ezelőtt a siker sokkal nagyobb reményével lehetett magasabb búzaárakra számitani mint ma, amikor a magyar búza ára másfél pengővel magasabb, mint a világpiaci ár.

A budapesti búzaárak teljesen elszakadtak a világpiaci árak alakulásától, mert mig júliusban a pesti ár 24.50 P volt, ma viszont 24.20 P, addig ugyanennyi idő alatt a csikágói búzaár 120 centről leszakadt 98 centre. Az amerikai s vele párhuzamos világpiaci árcsökkenés tehát tizennyolc százalék, addig a magyar búza ára július óta alig több mint másfél százalékkal esett.

Más okból is veszedelmes a búzaárak emelkedésére spekulálni.
Amerika gőzerővel hajózza el gabonafeleslegét a fogyasztó országokba, ugyanez történik Kanadából s ismert dolog, hogy a szovjetkormány szakadatlanul szállítja Angliába, Rotterdamba és más kikötőkbe a délorosz gabonát. A magyarázat az, hogy e nagy búzatermelő országok igyekeznek búzafölöslegükön túladni, mielőtt Argentina és Ausztrália búzája megjelenne a piacon.

Az argentinai termés, amely mennyiségénél fogva irányadó, igen jónak igérkezik s pontosan egy hónap mulva teljes erővel megindul a délamerikai köztársaságban az aratás után egy-két héttel az elhajózás Európa felé. Ki tudja megjósolni, nem következik-e be három-négy hét múlva erős árzuhanás a nemzetközi búzapiacon? Az angol lapokban már egyre sűrűbben olvashatók ilyen célzások s eleve tiltakozunk az ellen, hogy azok az urak, akik ma magasabb búzaárra spekulálnak, az ország közönségével igyekezzenek megfizettetni az árkülönbözetet.

A tengeripiacon éppen ellentétes jelenségek figyelhetők meg.
Hat héttel ezelőtt még attól tartottunk, hogy az idei rekordtermés s a vele járó hatalmas kínálat leszorítja az árakat s meg is alakult az intervenciós szerv, amelynek az lett volna a feladata, hogy 4,80 P minimális áron minden piacra kerülő tengerimennyiséget felvegyen. A várt tömegkinálat elmaradt, viszont annál erősebb kereslet jelentkezett külföldről, úgyhogy e héten Szolnokon, Törökszentmiklóson és Szegeden már 8,20 P áron adtak el tengerit, ami közel 80 százalékos áremelkedésnek felel meg.

Hasonló erőteljes kereslet mutatkozott a külföldi piacokon a magyar bab iránt, miután a távolkeleti háború a magyar bab egyik legélesebb versenytársát kikapcsolta, 22-30 P-ért adták el a termelők babjukat, amelyeket a magyar exportőrök Görögországba, Belgiumba, Angliába és Amerikába szállitottak. Sajnos, a görög piacon dolgozó magyar kereskedők ráfizettek az üzletre, mert a Nemzeti Bank a drachma felárát leszállitotta, s ez a különbözet nemcsak az egész hasznot felemésztette, de a költségeket a kereskedőnek rá kell fizetnie. Igy nem igen lehet felfokozni terménykivitelünket!