Csak kevesen tudják, hogy mialatt az elmult hetekben az egész világ figyelmét az olasz külpolitika kötötte le, az olasz gazdasági életben szakadatlan lázas munka folyt a teljes ipari autarkiára vonatkozó tervek előkészitése terén. Az olasz korporációk köreiben tanácskozás tanácskozást követett, a királyság legkiválóbb technikusai, vegyészei, ipari szakemberei és vezetői szakadatlan munkában állottak, hogy előkészitsék a Ducenak a teljes ipari autarkiára vonatkozó terveinek végrehajtását.

A terv nem akar kevesebbet, mint hogy az olasz gazdaságot, legalább legfontosabb iparágaiban, minden más nemzeti gazdaságtól függetlenitse, a nyersanyagellátás tekintetében minden idegen befolyás alól felszabaditsa s hogy amint az olasz nemzet vezére kifejezte magát, idegen államok mindenkori politikai hangulata az ország nyersanyagellátásában ne jusson többé szerephez.

A nyersanyagellátás teljesen autarkikus módszerekkel való biztositásának példáját, melyet eddig Németország adta, most Olaszország is követi, még pedig, amint a korporációs előmunkálatokról szóló jelentésekből kiderül, a siker komoly kilátásával. Az egyes iparágakra vonatkozó jelentések közül a legfontosabbak azok, amelyek a vas- és gépipar, valamint a hajóépités átállitására, a vegyi ipar autarkiájára, illetve a nemzeti fűtőanyagok biztositására, a vizvezetéki és villamositási iparban a külföldi üzemek behozatalának csökkentésére, az érctermelés terén pedig a hazai ércek fokozottabb feltárására vonatkoznak.

Valamennyi ipar terén követett vizsgálatok és tanulmányok odakonkludálnak, hogy az autarkia elérése lehetséges, hogy gyorsan el lehet jutni az önellátás állapotáig, tehát az ország iparának a külföldtől való függetlenitése a megoldható feladatok közé tartozik. Nem kell bővebben fejtegetnünk, hogy az európai, sőt az egész világgazdaság nyersanyagpiacai szempontjából mit jelent az olasz nemzeti gazdaságnak ilyen függetlenitése, aminthogy azt sem kell külön hangsulyozni, hogy egy hatalmas népnek gazdasági függetlenitése politikailag milyen helyzetet teremt számára. A mi tisztán gazdasági szempontunkból az ezirányu mérlegelések helyett inkább a megoldások és azok kilátásai érdekelnek, amelyeket a korporációk jelentéseiből megtudunk.

Ami mindenekelőtt a vas- és gépipart illeti, annak korporációja ugyancsak nehéz feladat elé került a Ducénak azon kivánsága folytán, hogy az összes üzemeket, amelyek eddig elsősorban külföldi nyersanyagot dolgoztak föl, belföldön található nyersanyagok felhasználására kell átállitani. A nehéz feladat megoldásánál a legfőbb nehézséget a termelési költségek kérdése okozta. Azt kellett ugyanis lehetővé tenni, hogy az iparág félgyártmányai és készárui külföldön is elhelyezhetők legyenek, amit a nehézipar vertikális értelemben vett teljes ujjászervezésétől remélnek.

Mussolini annak idején az ipar átállitására vonatkozó e tervét többek közt azzal is indokolta, hogy a nyugati hatalmak nagyrészt prohibitiv árakon és a mindenkori politikai hangulatoknak megfelelően szállitják Olaszországnak a nyersanyagokat. A szükségessé váló átállitás a nehézipar strukturális reformját igényli tehát, ami viszont a már meglévő müvek kibővitését és olyan uj müvek létesitését követeli, amelyek ugy technikai, mint gazdasági szempontból egyaránt alkalmasak a változott igények kielégitésére. Ugyanez a korporáció tette beható tanulmány tárgyává a hajóépités és hajózás autarkiájára vonatkozó terveket is, miközben vezető szempontja az volt, hogy az olasz kereskedelmi flottának biztositani kell tudni az autarkiás terv keretébe tartozó összes nyersanyagok szállitását.

Ez a feltétel azt jelenti egyuttal, hogy az olasz hajógyáraknak lehetővé kell tenniök, hogy hajógyártmányaikat a külföldiek versenyárain tudják a szállitó cégeknek adni, hogy ezek viszont a külföldi szállitók fuvartételeivel felvehessék a versenyt. Az idevágó tanácskozások során megállapitást nyert a megfelelő hajóür nagysága is. Ugyanez a korporáció a vas- és gépipar, valamint a hajóépitési ipar terén szükségessé váló üzembővitésekkel és uj telepek felállitásával előálló villamosáramszolgáltatással biztositékokat sikerült szerezni arra nézve, hogy az uj erőcentrálék 1940. év végéig elkészülnek.

A vas- és gépipar korporációjának tárgyalásaival párhuzamosan folytak a vegyi iparéi is. Az idevonatkozó tanulmányok alapját nem kevesebb, mint tizennégy előadmány képezte, valamennyi olyan nemzeti fűtőanyagok termelésére vonatkozott, amelyeket petroleum, aszfaltok, barnaszenek és alkoholok segélyével állitanak elő s kiterjedtek az állati zsirok, növényi olajok, esszenciák és illatszerek, továbbá gyógyszerek, festékek, organikus és anorganikus savak, szuperfoszfátok és klór produkciójára, az Olaszországban hiányzó fémek pótlására, végül pedig a káli és aluminium termelés fejlesztésére. A tanácskozások eredményéről szóló jelentések abban a megállapitásban csucsodnak ki, hogy a korporáció a kémiai ipar teljes autarkiáját lehetségesnek tartja s hogy ezt az iparágat tartja a gazdasági függetlenségért folyó harc legfontosabb fegyverének.

A viz-, gáz- és villamossági korporáció azokkal a lehetőségekkel foglalkozott, hogy miként lehet a vizvezetékek épitésénél a külföldi anyagokat, elsősorban a cementcsöveket pótolni. A második fontos probléma, amely a korporációt foglalkoztatta, az volt, hogy a világitógáz előállitásánál mikép lehet biztositani a természetes fütőgázok és a hazai barnaszenek elgázositásának fokozottabb alkalmazását s ezzel a külföldi szenek behozatalát csökkenteni, végre pedig azt az épitési programot állapitották meg, amely a kormány vezetése mellett 1940. év végéig végrehajtandó lesz, hogy az autarkiaterv fokozatos keresztülvitelével megnövekedő elektromos árammennyiséget elő lehessen teremteni. A végső megállapitása a korporáció idevágó tanulmányainak és tanácskozásainak az volt, hogy ennek az épitési tervnek megvalósitásával a külföldi anyagoknak csak igen kis hányadára lesz ezentul ráutalva az olasz villamossági és gázipar.

Nagyon érdekesek a bánya és kohó korporáció tanácskozásainak eredményei is.
A korporáció az ércek kivitelének és behozatalának az olasz kereskedelmi mérlegre gyakorolt hatását tanulmányozta azzal a céllal, hogy az Olaszországban bőven található ércek kivitelének fejlesztésével a kereskedelmi mérleg mikép volna kiegyenlithető. Ugyanakkor vizsgálat tárgyává tették az anyaország és impérium ércelőfordulásainak fokozottabb föltárását és erősebb kihasználását. A tanulmányok alapján az a felfogás alakult ki a vastartalmu ércek és a szenek tekintetében, hogy e téren nagyon gyorsan el lehet jutni az autarkiának igen magas fokára. A vörösrezet aluminiummal fogják pótolni, mig az önprodukció rövidesen fedezni fogja az egész belföldi szükségletet.