Nagyszabású kísérletet fejezett be két tanár a washingtoni egyetemen és a kísérletek után felcsapott mindkettő - filmzeneírónak és rendezőnek. Ezzel azonban korántsem fordított hátat a két tudós a tudománynak. A filmtéma és főszereplő az elkészült filmben a - szív.

Öregé és fiatalé, szorgalmas működésben és ki-kihagyó zakatolásban egyaránt. Kikutatták minden titkát, ellesték játékos mozdulatait és tragikus bénaságát. Lefényképezték a szerelmes szívet és megörökítették a fájdalomban gyötrődő szívet. Végigkísérték a születéstől a halálig tartó hosszú úton. Valósággal szívtörténelmet csináltak, amely egymásután pergő fejezeteiben súlyos vádiratot jelent a modern élet ellen. Cigaretta, szesz, kicsapongás, túlzott sport, izgalmak, hajszolt munka roncsolja a nézők szeme előtt a test legszorgalmasabb es legmegbízhatóbb gépezetét, amely szakadatlan munkájában túltesz minden embergyártotta gépen.

Az egészséges szív szerepében egy szép orvos tanhallgatónő szíve szerepel. Félelem nélkül bocsátotta rendelkezésre a két tudósnak ifjú szívét. Nem félt attól, hogy leleplezik. A „szívbaj” csak a film bemutatója után következett. Olyan sikere volt a szív tulajdonosnőjének, hogy alig győzte visszautasítani u házassági ajánlatokat. Az amerikai férfiak szíve a film tanítása ellenére sem riadt vissza a nehézségektől, pedig pár perccel előbb még a szerelmi csalódás hatásán szörnyülködhetek. A tudományos és laikus világ számára egyaránt hasznos film a legravaszabb technikai trükkök segítségével készült. Számos új gépet kellett kitalálni ahhoz, hogy a hangosfilm sikerüljön.

A Röntgen-filmfelvevő valóságos csodaszámba ment és a technikusuk nem győzték bámulni a szellemes szerkezetet, érdekes része a gépnek az a kicsinyítő optika, amely lehetővé tette, hogy a Röntgen-sugárral átvilágított képe azonnal a keskeny filmszalagra kerüljön. A film kísérőzenéjét maga a szív szolgáltatja. Többszázszoros erősítés után alakították át a hangot fényingadozássá, amit azután a hangosfilm technikája szerint rögzítettek a filmszalagra. Annak bizonyítására, hogy az orvostudomány mennyire fejlődött a technikai segédeszközök révén, a filmet távolbalátón át is közvetítették.

Kiderült, hogy a rádióhullámok segítségével mintegy száz kilométerre lehetett továbbítani a felvételeket. Huzalos távolbalátón még ennek többszörösére is. Egy szívbeteget az új szerkezet útján a betegségről előzőleg nem tudó professzor vizsgált meg és többszáz kilométer távolságból adott kifogástalan orvosi véleményt és utasítást a kezelésre. Ezzel tehát bebizonyosodott, hogy adott esetben sürgős segítség alkalmával nem kell bevárni a specialistát, az a távolból is kitűnően rendelhet.

A beszelő szív kitűnően sikerült filmjén felbuzdulva most olyan egyszerűsített szerkezeten dolgoznak, amelyet a nagy óceánjárók orvosi rendelőjében is üzembe helyezhetnek. A terv az, hogy a hajón szívbetegségről panaszkodó utas szívéről felvételt készítsenek és a filmet rádión továbbítsák a szárazföldre egy neves szívspecialista elé. Fantasztikus ötlet, de nem megvalósíthatatlan. Mindezt pedig a két amerikai tanár kísérletének köszönheti majd a világ. Az új film és sztárja tehát nagy sikerrel mutatkozott be.