A "Nyugatosság" harminc éve címen ezt írta:

Harminc éve, hogy megindult a Nyugat. Ignotus főszerkesztő, Osvát Ernő és Fenyő Miksa szerkesztők indították útnak s már kezdetben ott volt írói gárdájának élén, ki később maga is egyik szerkesztője lett, a század legnagyobb magyar költője, Ady Endre... A szellemnek, a betűnek az a bátor és tehetséges csapata, mely lobogójára a nyugati magyarság és a szabad irodalom eszméit írta, szembekerült a gondolkozásbeli renyheség, az értetlenség tehetetlenségi erejével és a gyakran jóhiszemű és gyanutlan, gyakran gyűlölködő és vicsorkodó ultranacionalizmus szószólóival.

Újat hozott a Nyugat, új élmények és kifejezési eszközök skáláját a költészetbe, új szempontokat a szociális látásnak, új tartalmat a magyar intellektuális élet számára, új szépséget a magyar kulturába. Újat - annak a régi hagyománynak szellemében, amely a magyarság fejlődését a nyugati, az európai kultúra medrébe terelte.

Fellépését, működését, irányát, legjobbjainak mondanivalóját és stílusát, az egész "nyugatosságot" destruktívnak, nemzetrontónak, a magyarság testétől-lelkétől idegennek bélyegezték akkor. Azóta mindez szerves és lefejthetetlen részévé vált a magyar kultúrális hagyománynak és irodalomtörténetnek. Akik e szellemi szabadságharcban résztvettek, kiérdemelték a magyar értelmiség háláját, elismerését, szeretetét.