Parázs botrány viharzott át az éjszaka a Berlini téri divatos kávéház hatalmas helyiségén. Izgatottan kiabáló vendégek és pincérek torlódtak össze a kijárat előtt, ahol magából kikelve, széles mozdulattal hadonászott és leírhatatlan kifejezésekkel szitkozódott Somlay Artúr, a Vígszínház kiváló művésze.

Előtte vérvörös arccal, bokszolóállásban egy pincér helyezkedett el és már éppen egymásra akartak rohanni, amikor Klár Zoltán dr., az ismert nőorvos és lapszerkesztő közéjük vetette magát. Lefogta Somlayt és kiszorította a ruhatárba. A vendégek ekkor már mind felugráltak az asztaluk mellől és idegesen kérdezősködtek, hogy tulajdonképpen mi is történt?

Somlay egy óra tájban tért be a zsúfolt kávéházba. Alig tudtak számára helyet szorítani a bejárathoz közel eső páholyban. A pincér, Nikkelsburger István, látta, hogy a művész ma különösen rossz kedvében van, ezért a legtiszteletteljesebb hangon érdeklődött a rendelés felől. Somlay tyúklevest kért, a pincér meghajtotta magát és elsietette. Néhány perc múlva azzal tért vissza, hogy a leves már elfogyott.
- Mi az, hogy elfogyott? – kiáltott fel méltatlankodva Somlay. – És miért csak most szól?
A pincér ekkor lacipecsenyét ajánlott, amit a művész meg is rendelt. Néhány perc múlva Somlay már idegesen dobolt az asztalon, nem tudta kivárni, hogy az étel elkészüljön. Egyszerre felugrott és dühösen kifelé indult. Utközben észrevette, hogy a pincér, aki a rendelést felvette, két másik társával egy asztal mellett állva beszélget. Odalépett hozzájuk:
- Micsoda disznóság ez? Most már egyétek meg a lacipecsenyét magatok! – kiáltotta és sarkon fordult.
A pincér mentegetőzni kezdett s a művész után sietett, hogy megmagyarázza: a frissen készülő ételre várni kell néhány percig. Somlay, amikor észrevette, hogy a pincér követi, éktelen haragra gerjedt:
- Még utánam mersz jönni? Hát akkor csak gyere!
A következő pillanatban hirtelen megfordult és hatalmas erővel arculütötte a pincért.
Az alacsonytermetű pincér pillanatra szinte megdermedt a váratlan inzultustól, de hamar összeszedte magát, a művészhez ugrott és összeszorított öklével Somlay gyomrába boxolt.
Ekkor már körülöttük állt egy sereg pincér, készen arra, hogy megvédelmezzék társukat, öklök, székek emelkedtek és olyan volt a helyzet, hogy perc múlva általános verekedéssé fajul az összetűzés. Ekkor vetette magát közbe Klár Zoltán.
- Ha valaki bolond, az menjen a bolondok házába! – kiáltotta és kituszkolta Somlayt a kávéházból.
Néhány perccel a zajos botrány után munkatársunk beszélt Nikkelsburger pincérrel. Valóságos idegrohamot kapott.
- Négygyermekes családapa vagyok, - mondotta – Istenem, csak el ne veszítsem most emiatt az állásomat. Én igazán nem tehetek semmiről….