Harmincnyolc esztendővel ezelőtt történt, hogy William Croodes az angol királyi természettudományi társulat elnöke kijelentette, hogy 1931-ben szörnyű esztendőre fog virradni az egész emberiség: nem lesz kenyere. Hiába vetünk be minden alkalmas földet, az emberiség nem lesz képes annyi búzát termelni, hogy abból minden embernek jusson, mert nincs a földtekén annyi alkalmas talaj, mely a szükséges buzamennyiséget megteremné, a buzakenyeret evő népek száma megkétszereződik s az egyes ember is több kenyeret fogyaszt.

Nos, az angol tudós sötét jóslata, rémlátása nem vált valósággá. Sőt éppen ellenkezőleg, a világ több buzát termel, mintamennyit el tud fogyasztani. Kanadában buzával fűtik a mozdonyokat, más országokban pedig megfestik, denaturálják a buzát és állatok etetésére használják fel. A jóslat nem következett be és ennek oka a civilizáció haladása. A buzatermés megéréséhez tudvalévőleg olyan éghajlat szükséges, amelyen legalább 60 napig 18 fokon áll a hőmérő.

Az utolsó harminc esztendőben egyrészt rengeteg szűz területet tört fel a civilizáció Amerika és Kanada búzamezői valósággal a világ gabonaraktáraivá váltak. Másrészt pedig a tudomány valósággal csodát művelt a buzatermelés terén. A nagybirtokokat joggal nevezhetjük ma már „gabonagyáraknak”. Gépek vetnek, gépek szántanak, gépek boronálnak és csépelnek. A talajjavítás is hatalmas tudománnyá vált, hisz gondoljuk csak el, már a levegőből is tudnak műtrágyát gyártani.

De mindezekre a csodákra ráduplázott most két angol tudós A. Hasting Thomas és V. C. Dashwood, akik feltalálták a földművelést - szekrényben. Egy vasszekrény fiókjaiban helyezik el a legmodernebb buza termelés táptalaját és ebbe vetik el a magot. És most következik el a modern tudomány legnagyobb csodája. A „szekrényművelő” tudós naponta, mindössze egy órát tölt munkában különös búzaföldje mellett. A szekrényben termesztett buza szemlátomást nő és 10 nap alatt megérett az aratásra.

Nehogy azt higgyük azonban, hogy ez pusztán laboratóriumi furcsaság, aminek nincs gyakorlati jelentősége. A két tudós ma már tekintélyes mennyiségű buzát tud a négy fal között előállítani. Egyetlen szekrényben l mázsát. Tekintve azonban, hogy ez 10 nap alatt történik, egy év alatt játszva előállítanak a tudósok 35 mázsát. Több mint három hold buzatermését pótolja egy ilyen szekrény.

Ha valakinek száz buzatermő csodaszekrénye van, az ilyen szekrénybirtokos már nagygazda számba megy, akárcsak a háromszáz holdas földesúr. Beláthatatlan a mezőgazdasági jelentősége a buzatermő csodaszekrénynek. Napi egy órai munkával földmunkások, aratók nélkül földbirtokot ellátni. Ezek lesznek az igazi buzagyárak!

A jövő képe: hatalmas gyárépületek, amelyekben azonban nem szövetet vagy fémdolgokat gyártanak, hanem buzát. Egy-egy teremben ezerholdak termését állítják majd elő. A földműves a szó szoros értelmében ipari munkás lesz. Egyelőre persze még ez új „buzaföldek” termelési költségei meglehetősen jelentékenyek. A két tudós négy és fél évig kísérletezett, amíg ezeket az eredményeket elérte. Még négy és fél év és talán a termelési költségek kérdése is megoldódik.