A különböző színű hó-színeződések közül leggyakoribb a piros hó. A piros hó szép, halvány málnavörös szokott lenni; olyanná teszi a hómezőt, mintha málnaszörppel öntözték volna végig. Van azonban egy más árnyalatú pirosszínű hó is, mely ennél sokkal ritkább; az a hómező, amelyet a mult évben láttam Alaszkában, olyan volt, mintha paprikával hintették volna be.

A piros hó különben úgyszólván az egész Föld kerekségén elterjedt az örök hó birodalmában. Nagyon sokfelé észlelték eddig; így Európa több helyén, a Magas-Tátrában, Svájcban, a Pireneusokban, Norvégiában, az Ural-hegységben. Alaszkában, Kaliforniában, Grönlandban és a Déli-sarkvidéken. Bár nagyon hosszú idő telt el azóta, hogy pirosszínű havat először láttak, tulajdonképen még ma sem ismerjük teljesen ezt a természeti jelenséget.

Eleinte azt hitték, hogy a szomszédos sziklafalakról az esővel lemosott por, az úgynevezett cinóberpor festi pirosra a hómezők felületét. Később észrevették, hogy a hó színeződését tulajdonképen élő, eleinte gombának tartott szervezetek mérhetetlen tömege okozza. Egy svéd kutató Agardh ismerte fel, hogy ezek a szervezetek egysejtű moszatok; a Protococcaceae családba osztotta be őket.

Később különböző neveket kaptak, míg végre kialakult a mai felfogás, mely szerint általában a Chlamydomonas nivalis nevű moszat a piros hó okozója. A Chlamydomonas nivalis (XII. tábla 41-52. kép) név azonban gyűjtő neve egy egész moszat csoportnak, amely Földünk különböző részein a piros havat, az örök hófelületek természeti jelenségét előidézi. Hogy mi ez a „Chlamydomonas nivalis”, azt csak akkor tudjuk majd végleg eldönteni, ha sikerül ezeket a parányi szervezeteket tisztán tenyészteni.

Amikor 1933 nyarán, a Jungfrau-hágón (1-2. kép) végeztem vizsgálatokat és néhány napig szép napos idő volt, a „fennsík” alatti hómező kissé olvadó felületén halvány málna vörös foltok kezdtek megjelenni, amelyek napról-napra erőteljesebben színezettekké váltak és folyton nagyobbodtak. A vörös hófoltokban nagyítóval ezer es ezer parányi, élénken mozgó Chlamydomonas nivalist láttam. Mintha sok-sok rubin szemecske táncolt volna a nagyító lencséje alatt.

De a sejtek mozgása nem tartott sokáig. Mihelyt 4 C° fölé emelkedett a hőmérséklet, azonnal megállt minden mozgás, az előbb még két ostorral élénken mozgó, ragyogó piros sejtek ledobták ostoraikat, lekerekedtek és nyugalomra tértek. Életjelenségeik nagyon szűk hőmérsékleti határok között mozogtak; épp ezért fejlődésmenetüknek a megfigyelése, a velük való kísérletezés rendkívül nehézségekbe ütközik. Kint a természet laboratóriumában kellett végezni kísérleteinket, hogy a hó- és jégmezők élő lényeinek titkait teljesen megismerjük.

A piros hó a hómezők felületén kisebb-nagyobb, néha több dm2, sőt több m2 terjedelmű foltokban jelenik meg. A vörös foltok rendesen a hó felületén levő kiolvadási szemek mélyebb pontjain találhatók. A vörös színt okozó szervezetek nemcsak a felületen helyezkednek el, hanem néha több cm, sőt dm mélységig is behatolnak a hó belsejébe.

Wille norvég moszatkutatónak sikerült először a piros havat okozó szervezetnek, a Chlamydomanus nivalis-nak néhány fejlődési alakját ellesni, majd Chodat R. rajzolta le a Ch. nivalis fejlődésmenetének egyes részleteit, oly módon, hogy hátizsákjában magával vitte mikroszkópját s azt egy jégtáblára állítva végezte megfigyeléseit.