Boronkay Gábor vezetése mellett került sorra a Hungária – Leicester City mérkőzés. A meccs előtt Brüll Alfréd üdvözölte az angol vendégeket.

Az 5. percben vezetéshez jutott a Hungária, Sas elfutott a hórihorgas angol fedezet és hátvéd mellett, beadása elszállt Cseh és Kardos mögött. Titkos középre húzódott és aztán a bal sarokba helyezte a labdát.

Ezután változatos játék következett. Érdekes volt megfigyelni az angolok stílusát. Először is mindvégi földre szorított labdákkal játszottak. Futva, lövésszerűen adogatták a labdákat s a labda mindjárt lábhoz ragadt, úgy stoppoltak és gyorsan rohantak tovább.

Kihasználják testi erejüket, de végig szabályosan. Amikor az ellenfélnél van a labda, vállukkal ellökik, ha nem rohan el előlük. Párszor úgy fellökték Turait és Müllert, - teljesen szabályosa – hogy ha ezt Toldi csinálná, a játékvezetők azonnali halálra ítélnék.

Az angolok azonban a 16-os vonalon belül, ahova egyébként ritkán jutottak, nem harcoltak eléggé. Pedig remekül tudnak kapura lőni. A harci szellem hiánya abban találhatja magyarázatát, hogy ők végigküzdötték otthon a bajnoki szezónt és a kontinensen csak exhibitionszerű játékot produkálnak.

Tehát érdemes volt megnézni az angolokat, mert szépen játszottak, csak nem küzdöttek eléggé. És érdemes volt azért is, mert néha-néha a Hungária is ízelítőt adott tudásából és pompás akciókkal rohamozta meg Nagy-Britannia fiait.

Voltak azonban tízpercek, amikor álmos unalom terjengett a pályán, éppen úgy, mint a Ferencváros-Bocskai mérkőzés második részében. Már-már attól lehetett tartani, hogy a nagy melegben egyesek elalszanak a tribünön, de aztán újra felcsillant a játékkedv és a pompás gólok nyomán az elismerés.

És humor is volt a közönségben. Észrevették, hogy a hórihorgas angol kapus nem kézből rúgja ki a labdát a mezőnybe, hanem lehelyezi a földre, messziről nekifutva végzi a kirúgást. A közönség erre, amikor a kapus nekifutott, kórusban kiáltotta: „Hóóó” és amikor elrúgta a labdát, egyszerre csattant fel ezrek ajkáról: „Rukk”.

Ez a hórukkozás, no meg aztán Cseh Matyinak néhány paccolása sok derültséget okozott a nézőtéren.

Több csatát lehetett volna megnyerni azoknak a helyzeteknek az értékesítésével, amelyek Csehnek és Kardosnak rendelkezésére állottak. Cseh azonban a végén belejött és alaposan becsapva az angolokat, csodás gólt lőtt. Egyébként a második félidőben Titkos szerezte a második gólt.

A harmadik gól úgy esett, hogy Titkos középre ívelte a labdát, Müller húsz méterre állt a kaputól és várta, hogy a labda a levegőből leessen hozzá, aztán kapásból lőtt. Senki se látta, merre, hova megy a labda, csak azt a pillanatot, amikor a felső két léc között a kapuba csapódott és megrezegtette a hálót (3:0).

Ezután Smith, az angol csatár, majd mindjárt utána Bowers centercsatár védhetetlen sarokbombája révén 3:2 lett az eredmény.

Kritikus percek következtek most. Várni lehetett az angolok kiegyenlítését. Nehézzé vált a Hungária helyzete, mert a bíró Dudást Aschner Pál határbíró megsértéséért kizárta a játékból.

Ekkor következett azonban Cseh egyéni bravúrja: a Turaitól kapott labdával megszökött és az angol hátvédeket faképnél hagyva, a kifutó kapus mellett belőtte a negyedik gólt. 4:2. Az utolsó percekben Bowers szabadrúgásból 4:3-ra szépítette az eredményt.