Bécs, május 31.
A Ballhaus-téri palota csendes dolgozószobájában fogad Schuscnigg kancellár azzal a lekötelező szívélyességgel, amelyet mindenki tapasztalhat, aki személyes érintkezésbe kerül vele. A kiváló osztrák államférfi készségesen beszél Magyarország és Ausztria kapcsolati felől és finoman csiszolt mondataiból kiérződik az a mély benyomás, amelyet Miklas elnöknek szívből jövő és ünnepélyes budapesti fogadtatása az osztrák népre gyakorolt.

Schuschnigg kancellár sorsterhes órákban vette át a mártír Dollfuss örökségét és kemény harcokkal állította helyre országa belső békéjét. Az ő személyében és politikájában testesült meg Ausztria függetlenségének gondolata s ma, amikor ez a gondolat a nagyhatalmak politikájának elsőrendű kérdésévé emelkedett, a kis Ausztria kancellárjának szavaira s cselekedeteire egész Európa figyel.

- Minden osztrák ember számára felejthetetlen marad az a meleg fogadtatás, - kezdte  nagyjelentőségű nyilatkozatát a kancellár - amelyben Miklas elnök Budapesten részesült. Ezt a fogadtatást nem a számító barátság zenéje kísérte, hanem az a mélységes összhang, amely a közös érdekek és közös érzelmek harmóniájában csendül ki. A Magyarország és Ausztria közötti barátság nem politikai kombinációk eredménye, Magyarország és Ausztria szinte elválaszthatatlan történelmi fogalmakká váltak.

A két ország baráti találkozása régi viszonyoknak sujtó sorscsapások idején történt hirtelen felbomlása után és az az erőfeszítés, hogy életük ütemét az új adottságok kényszerűségéhez hozzáidomítsák, szinte természetszerűleg viseli magán a bizalmas összhang jellegét. Úgy hiszem, nem fölösleges rámutatnom a közeledés útjára, amelyeket a Dunavölgy szívében fekvő országaink az utolsó két évtizedben megtettek, mert éppen ez a fejlődés kezeskedik arról, hogy a kölcsönös megértés nem múló jellegű, hanem állandó.

Schuschnigg kancellár néhány pillanatra gondolataiba mélyed, azután így folytatja:
- Úgy Magyarország, mint Ausztria már a háborút követő nagy európai átalakulás elején felismerték a maguk hivatásának békés céljait. Valóban a kis és közép államok helyzetének javulását semmi más sem szolgálhatja annyira, mint az igazságosságon és méltányosságon alapuló béke. Sokat beszélnek azokról a közös nagy gazdasági érdekekről, amelyek Ausztriát és Magyarországot összekapcsolják. Annak lehetősége, hogy a két ország egymást kölcsönösen kiegészítse, gazdaságilag erős kapcsot jelent, de mégsem az egyetlen, amely összefűz bennünket.

Államoknak és népeknek szükségük van a gazdasági boldogulásra, azonban az élet nem merül ki a gazdasági kérdésekben. Szent István koronájának országa és az új Ausztria az újjáépítéshez való erőt abból a bennük közösen élő eszméből is merítik, hogy a rendet csak a jogon alapuló béke teremtheti meg.

A magyar nemzet Kálvária-útjáról szól most a kancellár:
- Az utolsó húsz év alatt Magyarország a szenvedések nehéz útját tette meg. A sorsnak ezt a keménységét mi annál inkább átérezzük, mert nagyrészt hasonló szenvedések értek bennünket is és annál élénkebb rokonszenvvel figyeljük azokat a törekvéseket, amelyekkel Magyarország a maga megerősödésén s talpraállásán dolgozott és dolgozik, szívből örvendve a számottevő haladásnak, valamint a töretlen életerő számos megnyilvánulásának, amely Magyarország minden vendégére mély benyomást gyakorol.

Mivel a mi együttműködésünket nem a hatalmi politika céljai mozgatják, hanem az a becsületes akarat, hogy kölcsönösen támogassuk egymást, ezért sikerült az együttműködést úgy megvalósítani, hogy ez példaképül szolgálhat minden barátságos közeledésnek. Ha a közös érdekekre irányítjuk figyelmünket, akkor az ellentétek és viták kiegyenlítése könnyen sikerül.

Az engesztelhetetlenség sohasem a tárgyilagos belátás, hanem a végzetes rövidlátás következménye! Meg vagyok győződve arról, hogy Ausztria és Magyarország egyre fokozódó együttműködéséből Közép-Európa konszolidációja fog kicsirázni és ez a kapcsolat kiindulópontja lesz a szenvedélyek lecsillapodásának és a béke megerősödésének.