Induljunk el a Szebeny Antal-térről a Zita királyné-útján, Clark Ádám téren és a Széchenyi Lánchídon át (mai ízléssel: szécheni gróf Széchenyi István Lánchídján) - egyelőre Pestre. A Ferenc József-téren befordulunk a nevénél jóval rövidebb Gróf Vigyázó Ferenc-utcába, onnan a Gróf Tisza István-utcán át az Andrássy-útra. Fellélekzünk: a két kilóméternél hosszabb útnak nincs keresztneve és grófi rangja.

Mellékutcái is dícséretesen egynevűek: Laudon, Jókai, Eötvös, Csengery, Vörösmarty, Bajza. Bölcs takarékosság. Nem rágják szájunkba, hogy Jókait Mórnak hívták (és tiszteletbeli doktor volt), Eötvöst Józsefnek, Vörösmartyt Mihálynak és így tovább. Optimista - derűlátó - apáink bíztak bennünk, hogy nem felejtjük el nagyjaink keresztnevét. Jól tették. Petőfiről a Kazár-utcát megelőző időkben is tudtuk, hogy Sándor, pedig akkori utcájának nem volt keresztneve.

Rákóczi keresztnevét és fejedelmi rangját sem feledtük el (vagy Thökölyét), ha nem hivalog is tábláján ez a mai szabású név: Második Rákóczi Ferenc fejedelem-útja. (Lásd: Szent Imre herceg-útja.)

Más városrészekben is üdítően hat ránk néhány itt felejtett egyszerű utca, az Apponyi-tértől a Baross-utcáig. Van még vagy ötven a régi jó időkből. Nem sorolom fel őket, hogy meg ne könnyítsem a névhalmozók áldástalan munkáját.

Még kevésbbé vállalkozhatom a máris soknevű, rangos utcák felsorolására - a Gróf Bethlen István Bástyasétánytól a Bezsilla Nándor Doktor (!)-utcáig. Mert ilyen is van, egyelőre Pestújhelyen. A Gróf Hadik János-utcából nyílik. Most törhetem a fejemet: jogi doktor-e ez az utca, vagy Dr. Phil.?

Az efféle szőrszálhasogatás megkisebbíti nagyjainkat és nem növeszti meg a kicsinyeket. A Petőfi-tér szebb hódolat a költő emlékének, mint a Petőfi Sándor-utca.

Csak azoknak kellene utcát adományoznunk, akiknek a neve kibírja, hogy elhagyjunk mellőle minden további magyarázatot. Az utcanév-táblák ezrei nem arra valók, hogy fölöslegessé tegyék a lexikonokat és a góthai almanachot. Tessék egyetlen emléktáblán (az utca első házának falán s nem valamennyi kapu fölött) két sorban megmondani a járókelőknek: kinek az emlékét örökíti meg az az utca vagy tér.

Az a néhány kőbevéshető szó, évszám és adat kegyeletesebben fogja hirdetni jeleseink emlékeztetét, mint keresztnevük, címük és rangjuk üres ismétlése olvashatatlanul apróbetüs névtáblákon és házszámtáblákon. Ne erőltessük rá ezekre, ami nem odavaló és nem fér rájuk. Ma még talán nem késő. Most készülnek a kivilágítható házszámok. Írjunk olyan neveket fölibük, hogy az a név maga is világítson, súlyával és fényével.

Halász Gyula