Berény Róbert kiállítása a Fraenkel-szalonban érdekesen mutatta a művész erős intellektusának és erős érzékiségének kiegyenlítődését. Fiatalságán programszerű célkitűzések uralkodtak, amelyek az akkori izgatott idők ideges lelkiségét hangsúlyozták. Érett férfikorában festő hajlandóságai kezdtek mindjobban érvényesülni, amiben nem csekély része volt annak a hatásnak, melyet baráti köre művészetének köszönhetett.

Szőnyi István férfias lírája, Bernáth Aurél víziós és spiritualista kolorizmusa egyaránt hatottak rá, de mindkét befolyás csak annyiban jelentkezett, hogy művészetének egy-egy addig szunnyadozó hajlandóságát juttatta kifejlődéshez. Nem utánzással, hanem az egyéniségének megfelelő szerves átéléssel társult hozzájuk.

Most látott gyüjteménye az egykori lázas, expresszionista művésszel szemben, aki megrázni és magával sodorni akart, a lehiggadt és az élet gyönyörűségeit melegen élvező szemlélőnek örömeiről számol be. A patétikus nyugtalanság helyébe, melyet ma csak néha-néha árul el egy-egy mozdulat lendülete, vagy némelyik szín felharsogó hangsúlyozása, nyugodt, néhol majdnem álmatag öröm lépett, mai festményeit a festői kifejezésmód túlsúlyrajutása jellemzi.

Erős színérzékiség van újabb képeiben, amely a többi szerkezeti elemnél fontosabb és dússá teszi elképzeléseinek megjelenését. Ezek az elképzelések pedig jóval messzebbre esnek a valóság elemeitől, mint egykori ábrázolásai, amelyekben minden torzító átalakítás mellett is több volt a naturalista emlék. A mai magyar festészet élén haladóknak víziós jellegű lírizálása mindinkább megnyilvánul Berény művészetében is.

Vonalvezetése, színfoltjainak felrakása ma jóval lágyabb és gördülékenyebb átmeneteket mutat, mint egykor. Nagy színbeli és árnyékellentétek helyett tónusos összefoglalásokkal komponál. S ha mindazt, amit mai képeiről megjegyeztem, végül meg szeretném toldani: akkor ábrázolásmódjának bensőséges voltára is rá kell mutatnom.