Illyefalvi I. Lajos dr., a Székesfőváros Statisztika Hivatal kitűnő igazgatója, igen érdekes és értékes, rendkívül szellemesen megszerkesztett nagyszabású könyvet adott ki, amely a magyar főváros hatvan éven át hullámzó áruforgalmáról nyujt színes és szemléltető képet. A grafikonok és táblázatok hosszú sorából és a számadatok tömegéből a fővárosi élet mélységeibe bevilágító tanulságok bontakoznak ki.

Hatvan év alatt, 1874-től 1911-ig amerikai ütemben nőtt a magyar főváros és ezzel párhuzamosan áruforgalma is, úgyhogy 1911-ben csupán vasúton és hajón 86.7 millió mázsa áru érkezett a fővárosba. Az első törés az emelkedő vonalban a Balkán-háború alatt jelentkezett, a világháborúban a zuhanás már teljes erővel bekövetkezett, 1918-ban már csak 43 millió mázsa árutömeg érkezett, a kommün alatt ez az árumennyiség húszmillió mázsára csökkent, annyira, amennyi a nyolcvanas években volt, 370.000 főnyi lakosságnál.

A huszas években a fővárosnak, mint piacnak, jelentősége újból emelkedett, a fogyasztás s így a felhozatal 55 millió mázsát meghaladta, de ez a mennyiség is csak az 1906. évi színvonalon mozog viszont az elszállítás, vagyis a fővárosnak mint termelő és elosztó piacnak a szerepe nagyon lehanyatlott s az évi 12 millió mázsa előállított árumennyiség alig éri el a főváros elszállításainak az 1880-as években tapasztalt mennyiségét, ami egyébként az indexszámok erős csökkenésében is jelentkezik.

A főváros tehát annyit fogyaszt ma, mint harminc évvel s annyit szállít, mint félszázaddal ezelőtt s ez a hanyatlás mindennél érthetőbben magyarázza meg, miért olyan küzdelmes e nagyváros lakosságának mai élete. Mint fogyasztóterület a főváros még ma is erőteljesen tartja régi szerepét, de az elszállítási forgalom, amelyből a főváros gazdasága a háború előtti évtizedekben olyan dúsan gyarapodott, sajnos, egyre kisebb arányokra zsugorodik.