Tele van a város parcellázó irodákkal.
A Rákóczi-uton egy végtében nem kevesebb, mint tiz ilyen parcellázó bolthelyiséget olvastunk meg. Minden tönkrement trafik, vagy cukrosbolt, avagy papirüzlet elárvult helyét a telekparcellázó szállta meg és legelső dolga, hogy szép, reklámos kirakatot csinál. Eredeti helyszini fényképek mutatják be szemléltetően a gyanutlan járókelőnek és kiváncsi nézdegélőnek, hogy milyen fejedelmien nagyszerü dolog önálló villatulajdonosnak lenni a fővárostól mindössze huszonkét kilométernyire fekvő, kies fekvésü és ózondus levegőjü Tündérligeten. Saját telek, saját villa, saját park. Már heti egy pengővel lehet törleszteni az ózondus vidéken fekvő pompás telket.

Budapesten rengeteg az olyan kisjövedelmü ember, aki valamikor a vidékről sodródott ide és a nagyváros rideg, kietlen kőtömegében vissza-visszaáhitja a hütlenül elhagyott falut, a tágas mezőt, a fás, lombos kerteket. A parcellázó irodák ezeknek a faluhagyott embereknek a lelki alkatára épitik propagandájukat, hangzatos reklámjaikat. Még ingyenes autoboszutazást is adnak a jámbor embernek, hogy „minden költség és vételkötelezettség nélkül” személyesen és a helyszinén tekinthesse meg a neki legjobban megfelelő telket, melyhez a hangzatos reklám szavai szerint: „ugyszólván teljesen, minden anyagi megerőltetés nélkül juthat hozzá”, mert hiszen a könnyü részletfizetés kötelezettségét meg sem érzi a boldog telekvevő és nagyreményü leendő villatulajdonos.

A parcellázó akció ilyen ügyesen megalapozva, elsőrendü üzlet annak is, aki a telkét ilyen célra rendelkezésre bocsátja és annak is, aki az irodát, a reklámot, az adminisztrációt adja. Az eredeti földtulajdonos jobbára tönk szélére jutott földbirtokos, diszkréten a háttérben marad. Az üzletet az iroda köti meg a telekvásárlóval a saját nevében, ő szerepel a telekkönyvi hatóságnál és esetleg a biróság előtt is mint eladó. Az elért vételáron a földtulajdonos feles arányban osztozkodik a vállalkozó irodával.

Egyszerü számitás meggyőzhet mindenkit arról, hogy pompás üzlet a telekparcellázás mindkét oldalról. A fővárostól 20-50 kilométernyire fekvő községek határában a gyengébb termőföldek holdankénti ára jelenleg 600-800, legjobb esetben 1000 pengőre tehető. A tulajdonos fogja magát és parcelláztatja a földjeit. Egy katasztrális holdban van 1600 négyszögöl. A négyszögölek parcellázó ára 5-10 pengő között váltakozik. Ha csak 6 pengős átlagárat veszünk négyszögölenként, egy katasztrális hold után befolyik összesen 9600 pengő, vagyis körülbelül tizezerszerese a föld tulajdonképeni értékének.

Ennek fele 4800 pengő, a föld eredeti tulajdonosát illeti és ugyancsak 4800 pengő jut holdanként a parcellázó irodának. Ha jó a reklám, egy-egy szezonban fel lehet parcellázni tiz katasztrális holdat, aminek bevétele megközeliti összesen a 100.000 pengőt. Persze, másképpen fest a dolog árnyékos oldala, amelyhez tartoznak a hangos reklámmal beugratott kisemberek. A budapesti polgári biróságokon folyó perek százai bizonyitják, hogy a nagydobbal reklámozott parcellázások jogi része körül nagy hiányosságok, sőt általános zűrzavarok vannak.

Ez a helyzet a parcellázó irodák körül jelenleg.
De hogy nem lesz igy sokáig, arra nézve most készülnek a már régen esedékes rendszabályok a földmüvelésügyi minisztériumban. Legfőbb ideje, hogy az illetékes hivatalos helyen ráeszméltek arra, hogy a parcellázó üzlet féktelenkedéseit megfelelő határok közé kell szoritani. A készülő rendelet legfontosabb része az lesz, hogy a jelenleg müködő összes parcellázó irodákat hivatalból felülvizsgálják és megállapitják: vajjon a forgalomban levő szerződések jogi szempontból megállhatják-e a helyüket? Másik fontos intézkedés pedig az lesz, hogy ujabb parcellázó engedélyeket további intézkedésig nem ad ki a hatóság.