„Ugy-e, szép a lányom?” – kérdezte büszkén az olasz királyné.

Ez a huszonöt év körüli csinos, barnaarcú hölgy, akivel beszélgetünk, négy napon keresztül ondolálta az olasz királynét. Kajtárné G. Katónak hívják.

- Szerdán délután bejött egy nagyon csinos, kékkosztümös hölgy, adott egy cédulát, hogy ezzel jelentkezzek csütörtökön reggel nyolc órakor a Várban. Az olasz királyné őfensége haját kell megigazítani! Egy palotaőr felvezetett a királyné őfelsége lakosztályába.
Elpirult és egész izgatott lesz:
- Fiatal hölgy fogadott, később megtudtam, hogy Rosa Galettinek hívják és a királyné első komornája. Félperc muúlva újra nyílott az ajtó és világoskék ruhában megjelent a királyné.
Kezetfogott velem és Jucival is.
- Ki az a Juci?.....
- A Juci a kisasszony az üzletből, akit magammal hoztam, hogyha segíteni kell. Másfél óra hosszat voltam fent. Közben folyton beszélgetett velem őfelsége. Németül beszélt.
- És miről folyt a szó?
- Őfelsége dicsérte a munkámat!
- Egyebet nem is mondott?
- Dehogynem. Rendelt púderokat, krémeket, rúzsokat, kölniket. Mindenből huszonnégy dobozt, vagy huszonnégy üveget. „Mária hercegnőn kívül – jegyezte meg őfelsége – még két lányom van otthon, azoknak is viszek ajándékot, azért veszek ilyen sokat.” Később – folytatja egész halkan – bejött a szobába Mária királykisasszony is. Mit gondol, mit mondott a királyné őfelsége, mikor bejött a szobába a lánya, a hercegnő? – Megkérdezte, - folytatja feleletet sem várva – büszke hangsúllyal: „Ugye-e, szép a lányom?” Igazán nagyon szép is volt. Virágos nyári ruha volt rajta és folyton mosolygott. Leült annak a karosszéknek a karfájára, ahol az édesanyja üldögélt és ott maradt egész idő alatt. A legfontosabbat elfelejtettem. Bejött a szobába közben a király is. Reggeli sétájából tért éppen haza. Világos nyári civilruha volt rajta. Mosolygott és biccentett.
- És mit mondott?
Nagyon sokáig gondolkodik. Aztán végre megszólal:
- Nem szólt egy szót sem….