....és pontosan kiméri mindönkinek a maga bor- vagy pálinkaporcióját. „Ennyit kapsz, egy cseppel sem többet” - és Bacchus híve hasztalan könyörög, rimánkodik, a könyörtelen masina szíve nem indul meg, nem tölti újra tele a már kimerült butykost.

Bizony, rossz világ jár majd a boromisszákra, ha ez a gép nálunk is elterjed. Egyelőre csak Svédországban vezették be ahol részben még ma is szesztilalom van, mint volt néhány esztendővel ezelőtt Amerikában. Nem tilos ugyan teljesen a szeszesital árusítása, de a hatóságok erősen korlátozzák kereskedelmét.

Svédországban szó sem lehet arról, hogy valaki a vendéglőben, vagy a kocsmában rogyásig rendelhesse magának a bort, sört, pálinkát. Pontosan előírják, hogy az éttermekben mennyi szeszesitalt szabad árusítani és a vendégek csak apró pohárkányit kaphatnak belőle - ezt is csak bizonyos napszakokban és akkor, ha mindjárt meleg ételt is rendelnek hozzá. Még háztartások alkoholfogyasztását is szigorúan megszabják. Havonta négy liter szeszesitalnál többet egyetlen svéd polgárcsalád sem kaphat.

A törvény persze csak jót akar ezzel, hiszen kétségtelen, hogy a mértéktelenül élvezett szesz tönkreteszi az emberi szervezetet. De mint mindenütt a világon, Svédországban is akadnak, akik minden eszközzel ki akarják játszani a törvény rendelkezéseit. Virágzik a szeszcsempészet, mint a prohibició idején az Északamerikai Egyesült Államokban. Aztán Svédország minden egyes vendéglőjébe és kiskocsmájába sem lehet rendőrt beállítani, hogy vigyázzon a polgárok mértékletességére és hogy a csapos pontosan betartja az előírt mennyiséget, mikor vendégeit kiszolgálja.

No már most, itt lép a porondra a „szeszrobot”. A „robot” szóra persze mindjárt valami fantasztikus gépember-félére gondolunk, aminőt az utóbbi időkben többfélét is készítettek. Valóban csodálatos szerkezetű villany-automaták ezek, beszélnek, énekelnek, válaszolnak különféle kérdésekre. Végtagjaikat mozgatják ijesztő, gólem-szerű mozdulatokkal, sőt kisebb házimunkákat is elvégeznek.

Nagyobb hatás kedvéért szokták emberalakú külsőbe rejteni a bonyolult villamos gépezetet s valóban néha megdöbbentő benyomást kelt az ilyen vas-ember. Néhány esztendővel ezelőtt - így szól a fáma - végzetes bajt is okozott egy gépember az egyik amerikai kiállításon. Rádióhullámokkal irányították és pompásan végzett, rádió-parancsra, különféle mutatványokat, a látogatóközönség nagy álmélkodására. Hanem egyszer csak elkezdett - vadulni.

A kezelő mérnök már kikapcsolta az irányító-rádiókészüléket, de a robotember csak nem akart megállni. Mótorai szakadatlanul jártak és a vasszörnyeteg egyszerre csak nekilendült bele egyenest az előtte csoportosult tömegbe. Rémületes kavarodás, fejveszett pánik támadt, míg nagynehezen megfékezték a fellázadt szörnyeteget.

A robot-gépembereknek tehát nem éppen jó a hírük. No, de az itt szóbanforgó „szesz-robot” nem is ilyenfajta félelmes gépezet. Nincsenek bonyolult villamos alkotórészei, mótorjai; még emberalakú burkolatba sincsen bujtatva. Lényegileg egyszerű, de ötletes szerkezetű palacktöltőgép, mely a vendéglői borospalackok megtöltésére szolgál. Hanem azt aztán matematikai pontossággal csinálja.

Felül, egy nagyobb üvegből beleöntenek – mondjuk egy liter bort, vagy sört, esetleg pálinkát, vagy likőrt. A gép alsó részéből kifolyó-csövek nyúlnak ki, mint a polipkarok, mindegyik cső egy-egy palack nyakába szolgál. Rendszerint húsz palackot töltenek egyszerre s akkor persze húsz palack kerül ugyanennyi töltő-cső alá. Egy kis nyomás a fogantyún: és a gép pontosan húsz részre osztja a belé töltött liter szeszt és cseppnyi pontossággal tölti bele a húsz üvegbe.

Egyetlen cseppecskével sem jut az egyikbe több, mint a másikba; az italosfiú már veheti is mind a húsz üveget és szétoszthatja a vendéglői asztalokon. Ezzel aztán be kell érnie a vendégnek; többet nem kap. És egyik se részesülhet előnyben a másikkal szemben. A lelkiismeretes palacktöltőgép olyan hajszálpontossággal méri a szeszt, mint a patikus az orvosságot.

Érdekes és hasznos találmány, az kétségtelen, de hogy valóban hathatós eszköz-e a szeszfogyasztás korlátozására ez aztán más kérdés. Mert hiszen ezer mód kínálkozik itt is, ha valaki többet akar inni a szigorúan kiszabott adagnál. Csak egyetlen mód segítene ezen. Az igazi szeszrobot. Egy tökéletes gépember, „akinek” hivatalból ott kellene tartózkodnia minden kocsmában.

És árgus-szemekkel ellenőrizné, ki mennyit iszik. S aztán, ha úgy találná, hogy valamelyik vendég többet készül dönteni a garatra, mint amennyit tanácsos, stentori hangon figyelmeztetné a delikvenst bűnére. Ha pedig az sem segítene, karhatalommal elzárná a csapot. Vagy elvenné a poharat vendégtől.

El lehet képzelni persze, ha nem menne mindig simán a dolog. Akadna sűrűvérű, bátor legény, aki nem ijedne a gépszörnyetegtől és nem hagyná ma csak úgy megregulázni tőle. Talán még ölre is menne vele. Hanem az ilyen fantasztikus kocsmai verekedésnek alighanem egy-kettőre végeszakadna. Hiszen nincs az a kötélizmú legény, aki szembe tudna szállani egy többmázsás acélgépezet villanyerejével, ha az megindul egyszer.

Ugy dobálná ki az a villanygólem az embereket a söntésből, mint a legyet. Az ütéseket fel sem venné, hiszen vasból van. De akit ő találna el acélöklével, vagy villanyszikrájával, az ugyancsak megérezné….

Ernyei Frigyes