Mutasd a sálad, kalapod, cigarettád, nyakkendőd – és megmondom ki vagy

Egy francia tudós népszerű, uj kisérlete.

Azt a régi közmondást, hogy a ruha teszi az embert, már jónéhány százszor megcáfolták. Minden értelmes ember tudja, hogy nem lehet senkit sem megítélni kopott ruhájáról. Mi tehát, amikor azt írtuk cikkünk címének, hogy a ruha teszi az embert, nem ezt a mondást akartuk visszahelyezni régi szobortalapzatára.

Mi úgy értjük, hogy a ruha nagyon sok mindent elárul gazdájáról. Óh, nem a foglalkozásokat, hanem a sokszor féltve rejtegetett lelki tulajdonságokat. Azt sem a ruha, illetve ruhadarab minősége, hanem az a mód, ahogy ezeket a ruhadarabokat viseljük.

Erre az érdekes jelenségre nemrégen egy kiváló, Ausztráliában élő francia tudós jött rá. Több angol lapban be is számolt mulatságos, mégis izgalmasan érdekes tanulmányairól, amelyet az uccán, társaságban, de főként barátai, ismerősei között végzett. Az illetők természetesen nem tudtak, hogy milyen érdekes kísérletnek lettek modelljei.

A francia tudós, akinek Pierre Lauvin a neve, főleg a sál, nyakkendő, kalap és cipő viseléséből vonja le következtetéseit. De kijelenti, hogy nagy súlyt kell helyezni az esernyőre, a sétabotra és a frizuraviseletre is. Ezért összeállított egy kis valóságos leckekönyvet, amelynek áttanulmányozása után bárki meg tudja állapítani, hogy miféle náció az, akivel szemben áll. Ez pedig nem haszontalan tudás, hanem előnyt jelentő érték.

- Figyeljük meg - mondotta Lauvin, - hogy például miként fésüli haját az a férfiismerősünk, akit az első kísérletre kiszemeltünk. A rövidre nyírt, hátrafésült kefesörte szerű frizura viselője majdnem mindig erős, határozott egyéniség, akinek ösztönös üzleti érzéke van és sok sikerre tehet szert életében.

Az az ember, aki haját jobboldalán választja el, szeret ábrándozni és nemigen tud támogatás nélkül megállni saját lábán. A hajlamai nem a reális megélhetés, hanem inkább a művészkedés felé vonzza, ahol sokszor csak azért nem tud eredményeket elérni, mert hiányzik a kitartása.

A legtöbb ember hajválasztéka a baloldalon van. Ez a megszokott rendes polgárjogot nyert frizura, amelynek tulajdonosai rendes polgáremberek. Szeretik mindenben a normális középutat és csak rendkívüli események zökkenthetik ki életüket a megszorít mindennapi kerékvágásból.

Ugyancsak ez a típus a hátrafésült hajú ember. De itt már bizonyos lendület és átlagosnál nagyobb célokra törekvő, szorgalmas emberrel állunk szemben. Idősebb uraknál fiatalos energiát jelent ez a hajviselet. Optimisták és valószínűleg sokat sportolnak is.

Lauvin úr mosolygósan írja, hogy bizony a kopaszokról sem tud semmit kiokoskodni. Ami viszont a kócos, rendetlen és a jólfésült, rendbentartott fejű embert illeti, itt mindenki könnyen következtethet az illető egyéniségére. A rendes, rendszeres ember gondot fordít a hajára. A kócosoknál a rendszeretet terén biztosan van valami kis hiba.

Most pedig térjünk rá néhány ruhadarabra. Vegyük talán először a kalapot. Aki kalapját tarkójára hátracsapva hordja, az kedves, vidám, de bizony kissé könnyelmű legény. A művészkalapos ember különcködő hajlamokat árul el. Aki kalapját mélyen lehúzza szemébe, annak biztosan valami rejtegetni valója van.

Az, egyenesen a homlokon vízszintes vonalat képező karimával hordja a kalapját, az megbízható, rendes polgár. Jó, szorgalmas munkaerő, szenvedélyei nincsenek. Aki nem hord sohase kalapot, az különböző magasabbrendű hivatás apostolának érzi magát és egyéni, furcsa elveket hirdet.