Ne tessék megijedni: Ottawaban a tengerentúl mondta egy bíró. Így felelt arra a névtelen följelentésre, amely egy munkanélküli munkásnőt bevádolt a selyemharisnyája s egyéb cicomája miatt. A följelentő a munkanélküli segély letiltását követelte, de a bíró azzal felelt, hogy "időnként minden nőt megillet egy-egy jobb ruha és selyemharisnya, hogy úgy öltözhessen, mint a társnői. Mert ha megfosztjuk a jogos büszkeségtől, a büszkeséggel együtt mindenét elveszik."

Ez a bírói ítélet ma már csak angolszász területen hangozhatott el. Nem int lemondásra a bőség közepén, nem parancsol aszkézisre a telt kirakat előtt. A gép arravaló, hogy mindenkit etessen és öltöztessen, még a munkanélkülit is. Ezt már csak angolszász földön tudják. A selyemharisnya ott még nem a faji hanyatlás, következésképp a pucér láb sem csorbítatlan népi őserő jele.

Nemrég - vidéken - láttam egy tősgyökeres darabot, amelyben a nevetséges pesti hölgy a tűszúrásra is vérmérgezésről sápítozott, míg a romlatlan magyar menyecskék a vasszögre is fittyet hánytak. Morál: jó magyar nőnek nem kell harisnya. Nem kell semmi földi jó. Mert aki igényes, baloldali.

Száz év előtt azt hitték, hogy a gép megvált a robottól s fölruházza az emberiséget. Azóta már tudjuk, hogy a szegényt többé kevésbé tovább is Az ruházza, aki a mezők liliomát. Csak a kanadai Salamon nem akar ebbe belenyugodni. Ne is nyugodjon. Amig van ilyen bíró, nincs veszve az emberi értelem.

Cs. Szabó László