A Pönsinger-majori ,,kirohanás” vezérei, a Metzger-fivérek szervezték a nyilasoffenzivát - az ismeretlen merénylők lelőtték egy vasmunkást!

Vasárnap virradó éjszaka kopácsolás hallatszott a hűvösvölgyi Nagyrét felől, ahol bódékat, padlókat, bábszínházakat, emelvényeket készítettek, arra a népünnepélyre, amelyet a szociáldemokraták plakátjai már hetek óta hirdettek, ezzel a riadószerű bevezetéssel: Töltsünk egy napot a szabadban!

Hajnali félkettő lehetett, mikor a szögelő és kalapáló ácsok és asztalosok észrevették, hogy a Nagyrét szélén, az erdőben gyanús mozgolódás támadt. Időnként felrikoltott az autóduda: egy zárt, barnaszínű Lancia kocsi jött-ment, sürgött-forgott, hozta lázas gyorsasággal az embereket, ugyanarra a gyülekezőhelyre. Egy munkás, aki a közelben dolgozott, megnézte a számát is: BL 322. rendszámú zárt kocsi volt...

Mikor már a gyülekező csoport 50-60 főre szaporodott, elkezdték harsányan németül, majd magyarul énekelni a német horogkeresztesek indulóját: a Horst Wessel-t, amelynek hasonlóan magas színvonalú magyar szövegét a magyar nácik használatára külön gyártották...
A réten dolgozó munkások ezzel nem törődtek és nem feleltek azokra a fenyegető ordítozásokra sem, amelyeket feléjük küldtek az erdő széléről:  - Gaz zsidók!.. Fára húzunk benneteket!

Csata előtt-nyilas-,,nagygyakorlat...”

A munkásokat ugyanis figyelmeztették a népünnepély rendezői, hogy maradjanak nyugodtan, ha bármilyen kihívással ingerlik is őket, mert a budahegyvidéki nyilasok valamire készülnek...
Erre vallott az a jelentés, hogy a Metzger telep mellett, az úgynevezett Frankhegy alján, nem messze a Pöringer majortól, a nyilasok rohamcsatai napok óta nagygyakorlatot tartanak..Még pedig lőfegyverrel!...Az erdőben ordítozó emberek néhányszor belelőttek a levegőbe miután megunták a virrasztást és miután senki sem törődött velük, eltűntek az éj homályában.

A Nagyréten dolgozó munkások már azt hitték, hogy baj nélkül múlik el az éjszaka, mikor hajnal fél 5-kor lövéseket hallottak a hűvösvölgyi végállomás felől.

Hogy ott milyen véres esemény játszódott le, az csak később derült ki. Annak a lépcsőnek a tetején, amely a hűvösvölgyi villamosvégállomástól az erdő felé vezet, hat munkás üldögélt és cigaretázott. Azokat a kellékeket őrizték egész éjszaka, amelyeket a népünnepélyre szállítottak ki a hűvösvölgyi erdőbe. Félháromkor két sváb falusias öltözetű fiatalember közeledett hozzájuk. Az egyik középtermetű, izmos ember volt, barna ruhában, lötyögő bő nadrágban, kalapot nem viselt, az ingén nem volt gallér. A másik sovány, sötétbőrű, keskenyszélű kalappal. A két fiatal férfi a munkások elé toppant és rájuk rivallt:
- Igazolják magukat!
- Miért igazoljuk magunkat?- kérdezte Litzmann Jenő géplakatos
- Azért, mert a falubeliek panaszkodtak, hogy egész éjszaka nem lehetett maguktól aludni...
Litzmann erre azt felelte:
- A legközelebbi falvak, Hidegkút, Nagykovácsi és Máriaremete olyan messzi vannak a hűvösvölgyi nagyrétről, hogy odáig még az ágyúlövés sem hallatszik el... Különben is - mondta-igazolják magukat önök! Kicsodák? Mi jogon kérnek tőlünk igazolást?

Igazolás: haslövés!

A munkások közül egyesek úgy vélték, hogy egy halk Rajta vezényszó hangzik el, majd a barnaruhás férfi hátranyúlt a nadrágzsebébe, ahonnan villámgyorsan revolvert kapott elő és  közvetlen közelről belelőtt Litzmannba.

A szerencsétlen géplakatos éles jajszóval, véresen esett össze. Társai rá akarták vetni magukat a lövöldözőre, de már akkor a másik férfi is revolvert rántott és mind a ketten lövöldözve hátráltak az erdő felé, ahol aztán el is tűntek. Egy perc múlva magánautó haladt arra, azt állították meg s Litzmannt ez az autó vitte be az Új Szent János-kórházba. A golyó négy centiméterrel a szíve alatt, a bordák közé fúródott és a medencébe akadt meg...

A véres jelenet szereplői Tomlain János 20 éves szabósegéd és Rosenberg Andor cinkografus futva mentek a hűvösvölgyi 119-es őrszobára, ahonnan telefonon jelentették a véres eseményt a főkapitányságra. Félóra múlva már a rendőrök és detektívek egész hada kutatta át a hűvösvölgyi erdőt, ahol, közvetlenül a hűvösvölgyi végállomás mellett, a Balázs - féle vendéglő mögött tíztagú nyilas – egyenruhás férfi társaságot fogtak össze.

„Békés kirándulók” - a két Metzger vezetésével!

- Mit akarnak tőlünk?- förmedtek a rendőrökre - mi békés kirándulók vagyunk.
- Ha békés kirándulók, mit keresnek ilyen korán az erdőben? Gyalog jöttek ki éjszaka a városból?

A fiatalemberek össze- vissza beszéltek, tiltakoztak, mikor egy munkás felkiáltott:
- Azt az embert ismerem... Az benne volt a verekedésben a Pösinger- majornál is... Mikor a nyilasok megtámadták a hazatérő kirándulókat! Még áprilisban!

A munkásnak igaza volt, mert a felismert fiatalember nem volt más, mint Metzger István, a budai – hegyvidék leghangosabb nyilas verekedője. De a társaságban ott volt a testvére, ifj. Metzger Ágoston szobafestő, a másik nyilas alvezér is. Ezekután valamennyit bevitték az őrszobára, majd a főkapitányságra, ahol haragosan tiltakoztak az előállítás ellen és azt igyekeztek bizonyítani, hogy
semmi közük a rendzavaráshoz és nem is tudnak a merényletről.

A névsorok egyébként, a két Metzgeren kívül, a következő: Nemoda Nándor magántisztviselő (Greguss ucca 10.), Schmidt Ferenc órás (Gyorskocsi ucca 42.), Varga Vilmos egyetemi hallgató (  Ostrom ucca 150.), Zachradniczky László magántisztviselő (Szilágyi Dezső tér 43. ), Gerstenberger Egon egyetemi hallgató (Ugocsa ucca 123.), Baly József autószerelő (Donát ucca 17.), Turay Ödön electrotechnikus (Markovics Iván ucca 4. ), és egy fiatalkorú... Mindnyájan azt mondták, hogy nyilaskereszteket akartak az asztalokra és a padokra pingálni a Nagyréten, hogy mire a szociáldemokraták megérkeznek, ez a látvány fogadja őket. Egyéb közük nincsen az egész dologhoz! A főkapitányságon egyelőre őrizetben tartottak az egész csapatot.

A két Metzgert annak idején csak kihágásért ítélték el, mikor a Pösinger- majorból nagyobb csoport élén kirohanást intéztek a kirándulók ellen, természetesen nyilas egyenruhában, rohamkésekkel és revolverekkel felszerelve...

Látogatás a B.L. 322-nél

Munkatársunk miután megállapította, hogy BL. 322. rendszámú autó - amely ugyan nem Lancia, hanem Renault gyártmány, vasárnap délben meglátogatta a fuvarost – Czaller Károly bérautófuvarozó - a hűvösvölgyi végállomás közelében, a Balázs-vendéglő szomszédságában lévő telepén.

Az ifjabbik Czallert találtuk otthon, aki elmondta, hogy semmiféle nyilasokat nem fuvaroztak. Az éjszaka félhárom körül álmából lövésre riadt fel. Egy lövést hallott, majd néhány perc múlva még egy másodikat...
- Megmondom őszintén, - folytatta Czaller Sándor- ha katona voltam is, azért az éjszakai lövöldözést nem nagyon szeretem... hát bizony én nem mentem ki a házból, nem voltam kíváncsi, hanem jól becsuktam az ablakot...

Este tízkor nyilassorakozó volt a végállomáson

Újabb kérdésünkre elmondta, hogy az este, a villamosvégállomás körül neki is feltűnt egy tíz-tizenkét főből álló csoport: csupa siheder volt!

Mialatt beszélgettünk, megérkezett az idősebbik Czaller is, aki ugyancsak azt mondta, hogy az éjszaka senkit sem fuvarozott.
- De este tíz körül magam is láttam ezeket az egyenruhás fiatalembereket a végállomásnál...
Azután kétfelé váltak,- folytatja az idősebbik Czaller - egyik részük északnak ment, az erdő felé, a másik a villamos aluljáró irányába tartott.

Benéztünk a Wippner-féle vendéglőbe is, ahol elmondták, hogy az este két autó áll hosszabb ideig a vendéglő előtt. Az egyik Buick, vagy Cadillac- gyártmány lehetett, a másik áramvonalas Lancia. De az utasaikat nem látták. A Balázs vendéglő tulajdonosa elmondta, hogy hajnali negyed-, vagy félhárom körül őt is revolverlövések riasztották fel. Kiszaladt a kertbe és hallotta, hogy kiabálnak:
Állj! Fogják meg! Gyilkosok!.... Csak annyit látott, hogy néhány fiatalember eszeveszetten rohan a Hidegkúti út felé...

Látogatás a nyilas- merénylet áldozatánál

Munkatársunk vasárnap délután meglátogatta az Új Szent János kórház sebészeti osztályon, az I. emelet 30-as közös kórteremben Litzmann Jenőt, aki a 3-as számú ágyon fekszik. A 26 éves, dús fekete hajú vasmunkás arca sápult a vérveszteségtől. Sebét nagy kötés födi. A láza- a feje fölött függő tábla szerint 37. 6... Csak holnap operálják, hogy eltávolítsák a golyót, amely a szív alatt hallott be a testbe, lefelé fúródott és a medencecsontban akadt meg. Litzmann elmondja, hogy a kora reggeli órákban már kihallgatták a detektívek és ebéd után ismét járt nála egy detektív, aki újabb kérdéseket intézett hozzá.
- Már az utolsó villamoskocsi érkezésekor, az este látszott, hogy ezek a nyilas fiatalemberek, akik
olyan fenyegetően csoportosultak a végállomáson, valami nagy dologra készülnek... Csoportokra oszlottak, patrujokat küldtek szerteszét, szinte haditerv szerint mozogtak, küldöncök jöttek mentek...

A 3665-ös kalauz

- Mikor az utolsó villamos megérkezett, leszállt apróért egy kalauz és odament az egyik csoporthoz. A fiatalemberek vigyázz állásban beszéltek vele, mintha jelentéseket tennének neki. Ez annyira feltűnt nekem, hogy amikor a kalauz eltávolodott tőlük és a lámpafénybe ért, megnéztem a számát: a 3665-ös volt! Később láttam, hogy egy 16-17 éves fiú válik ki abból a csoportból, amelyikkel a kalauz beszélt és átmegy a másik csoporthoz. Nem sokkal utóbb abból a másik csapatból jött felénk a két merénylő...

Litzmann egyébként éppen úgy mondja el a merénylet lefolyását, mint társai, csak annyit tesz még hozzá, hogy a barnaruhás ember, aki belelőtt, egészen különös módon tartotta fegyverét: nem emelte fel, hanem a csípőjéhez szorított alsó karral tüzelt rá...
A 3665-ös szerint- „agent provocateur-ők” lőtték le a vasmunkást...

Munkatársunk vasárnap délután meglátogatta a 3665-ös számú villamos kalauzt, Rózsa III. Jánost,
aki Pesthidegkúton, a Máriaremetei út közelében lakik, a domboldalon, az 1964-es helyrajzi számú csinos családi házban.

A 3665-ös kalauz 42 éves, kékszemű, szőke ember: feleségével és két gyermekével lakik a saját földele alatt. Elmondja, hogy délelőtt, munka közben felváltották és rendőri autón vitték be a főkapitányságra, ahol mint tanút hallgatták ki.

- Éjfél után érkeztem a hűvösvölgyi végállomásra, - mondja - megláttam egy csoportban a Metzger- fiúkat, odamentem hozzájuk, mert régi ismerőseim. A nővérük és sógoruk lakik itt, a szomszédságban, Pesthidegúton... Sokáig laktam a házukban magam is, onnan van az ismeretség. Alig beszéltem velük néhány szót és félegykor már ágyban is voltam. De azt tessék megírni, hogy láttam, amikor két fiatalember odajött és megnézte a sapkaszámomat. Ez nagyon gyanús! Lehet, hogy azsánprovokatőrök voltak és azt a vasmunkást ők maguk lőtték le... Csak azért, hogy másokra foghassák! De én, kérem, nem vagyok nyilas...

Vasárnap délután a hűvösvölgyi nagyréten óriási tömeg hullámzott. Rendkívüli volt a Hűvösvölgy felé a villamos és az autóforgalom. Végig az Olaszfasoron, a Budakeszi úton, a Hidegkúti úton
kettőzött gyalogos és lovasrendőr őrszemek cirkálnak. A hűvösvölgyi erdő útjain is lovas és gyalogos járőrök bukkantak fel percenként. A budai hegyvidék a nagy nyilas-csata után valóságos hadiállapotban volt.

A késő esti órákban az előállított nyilasok még mindig a főkapitányság épületében vannak és valószínű, hogy az éjszakát is ott töltik. Egyikük zsebében revolvert találtak, amelyet azonnal kiadtak vizsgálatra a fegyverszakértőknek. Hogy a revolver kalibere egyezik-e a Litzmann testében levő lövedékkel, azt majd csak a mai operáció fogja eldönteni.