Az emberi lélek detektívregénye

Ősidők óta izgatja az emberek fantáziáját az a kérdés, hogy hol van elrejtve testünkben az a csodálatos valami, amit léleknek nevezünk. A primitív ember amolyan, „második én”-nek képzelte a lelket. Azt tapasztalta, hogyha elalszik, akkor álmában mindenféle kalandon megy keresztül, pedig társai tanusága szerint mozdulatlanul piheni egész éjszaka. Ez tehát csak úgy lehetséges, hogy a lélek kilépett testéből és önálló utakon járt.

Később egy bizonyos szervet tekintettek a lélek székhelyének. Az ókorban sajátságom módon a rekeszizom játszotta a lélek központjának szerepét. Görögül frén-nek nevezték a rekeszizmot és ebben a kifejezésben: „frenetikus siker” (tehát lelkes nagy siker) még ma is él ennek a különös kifogásnak az emléke. A középkorban viszont a máj számított a lelki működések központjául. A rosszindulatú embert még ma is „rossz májú”-nak emlegetik. Majd a szív vette át a máj szerepét és sok egyszerű ember még most is „szívből jövő”-nek tartja az örömmet, bánatot és a lelki működések egyrészét.

Jobban megközelítette az igazságot Descartes nagy filozófus. Az ő szemében egy parányi mirigy volt a lélek otthona, mely az agyvelő közvetlen szomszédságában fekszik. Mint a kapitány a parancsnoki hídról a hajót, úgy kormányozza a lélek az úgynevezett epifízis-mirigyből a testet.

Ma már tudjuk, hogy az agy az a szervünk, mely a lelki működésekért felelős. Helyesebben mondva, az agyvelő működésének megnyilvánulásai a lelki történések. Valósággal detektívmunka az, ahogy a kutatók emberi agy s az emberi lélek közti összefüggéseket kibogozzák. S ez a munka nincs befejezve.

Agykéreg és agyközpontok

Ha az agyat felvágjuk, azt látjuk, kérge más színű, mint a belseje. A kéreg szürke, a mélyebben fekvő része pedig fehér. A fehér velőállományban elszórva ugyancsak találni szürke szigeteket. Ezek nem egyebek, mint a szürke kéregnek a mélybe burjánzott részei.

Hosszú évtizedek kutatómunkája derítette ki, hogy a kéreg az agy fontosabb része. Ha mikroszkóp alatt vizsgáljuk, kiderül, hogy sejtek milliárdjaiból áll. Az agysejtek az agy működő részecskéi. Ők fogják fel a külvilág behatásait, ők egyesítik a benyomásokat egységes világképpé.

Ők gondolkoznak és kombinálnak helyettünk, bennük születnek meg elhatározásaink és belőlük indulnak ki a különböző szervekhez azok az utasítások és parancsok, melyek az elhatározásokat valóra váltják.