Darmstadt

Nagy meglepetést keltett az egyik nagyvállalatnál az a furcsa írógép, amelyet tévedésből szállítottak oda. A kipróbálására rendelt gépíró hölgy tágrameredt szemmel bámúlta, amire megvolt minden oka, mert a gép rideg üzleti levelek betűi helyett a sejtelmes szerenádok, szonáták és dalok kótajegyeit ütötte a papírra.

Minthogy egyelőre még a legudvariasabb hangú fizetési felszólítást sem tudják szívbemarkoló zene útján az adóshoz intézni, a „bohémgépet’ sietve kicseréltették.

Amilyen meghökkenést válthat ki a kótaíró-gép az üzleti életben, olyan kitörő örömmel fogadják a zenészek. Számukra valóságos megváltás az uj találmány, amelyen tizenkét esztendeig dolgozott Darmstadtban Gustav Rundstatler mérnök. Nem kis feladatot kellett megoldani.

Az ötvonalas kótapapírra a hangjegyek és jelzések kifogyhatatlan variációját lehet felírni. Szerencsés kézzel és ötletességgel sikerült a feltalálónak olyan rendszert kidolgozni, amely ezt a sok variációt 44 billentyűvel és néhány szabályozó karral képes papírra vetni. Még a kótaírás alapját képező öt vonalat is maga a gép készíti.

Nem vitatható, hogy a zene egyre több gépet állít a szolgálatába. A villamos zongora és orgona, az új elektromos hangszerek után itt a zeneírókótagép. Mostmár csak az hiányzik, hogy a zenét is gépek találják ki és a hangverseny termek bársony karosszékeiben gépemberek gyönyörködjenek a gépzenében.