A külföldi, főleg angol lapok a hét folyamán meleg elismeréssel emlékeztek meg a külföldi záloglevelek és kötvények kamatszolgálatának rendezésére vonatkozó magyar ajánlatról. A Times azt irta, hogy Magyarország dicséretet érdemel a bölcs ajánlatért, a Daily Telegraph pedig, hogy az ajánlat a legjobb, amelyet Magyarország a mai körülmények között tehetett.

Az erkölcsi hatás, amelyet ilyenformán elértünk, fölbecsülhetetlen érték, jóhirnevünknek s az irántunk való bizalomnak jelentős megerősitése. A magyar közvélemény boldog örömmel vette tudomásul az elismerésnek e szavait és örömmel könyvelte el a dicséreteket, amelyeket irtak rólunk. Csak éppen egyről feledkeztünk meg. Arról, hogy a megdicsért ajánlat mögött emberek is voltak, akik előkészitették és a rávonatkozó tárgyalásokat irányitották.

A dicséret Magyarországot illeti a külföldi lapok szerint, de itthon és egymás közt az ország dicséretét ki kell vetitenünk azokra a pénzügyi vezetőférfiakra, akik azt a gazdaságpolitikai szellemet képviselik, amely az ajánlatban kifejezésre jut. Azt a kis hálátlanságot, vagy feledékenységet, amely az általános megelégedettség közben megbocsátható, illik pótolni s megemlékezni Imrédy Béláról, akinek oroszlánrésze van ennek a megegyezésnek előkészitésében s aki mint mindenben, ebben a kérdésben is pregnánsan juttatta kifejezésre azokat a pénzügypolitikai elveket, amelyet eddig is minden vonalon érvényesitett s amelyeket most a nemzetközi s az annyira kényes angol pénzügyi körök elismerésükkel honorálnak.