Párizs, julius 11.

A dunai kérdés iránt egyre fokozódó nemzetközi érdeklődést semmi sem mutatja jobban, mint az a két nagyszabású tanácskozás, amely a napokban zajlott le Párizsban. Az egyik a népszövetség szellemi együttműködési intézetének kezdeményezésére a Sorbonne-on folyt le 28 nemzet képviselőinek részvételével. A másik: az európai vámegyesület kongresszusa volt a Quai d’Orsayn. E két konferencia munkálataiban Magyarország részéről élénk részt vettek gróf Teleki Pál, Gajzágó László, Hantos Elemér, Heller Farkas, valamint a kíséretükben levő Buday Kálmán, Futó Mihály és Sebes László.

Hantos Elemér volt államtitkár benyomásairól a következőkben nyilatkozott:
– Az egyik konferencia csaknem kizárólag tudósokból, egyetemi tanárok és publicisztákból állott, míg a másikon főleg gyakorlati szakemberek jutottak szóhoz. Ez volt az első alkalom, hogy a hat dunai állam – Ausztria, Magyarország, Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia és Bulgária – tudósai összejöttek a nagyhatalmak képviselőinek befolyásolása nélkül. Sajnos román, részről Madgearu volt miniszter éles szavakban foglalt állást a területi revízió ellen, amely mellett éppen tudományos szempontból igen sok érv volt felhozható.

Miután a revízió kérdését ilyen tudományos tanácskozáson teljesen kikapcsolni nem látszott helyénvalónak, a konferencia abban állapodott meg, hogy az előkészítő munkálatokat tovább folytatja, a dunai kérdést illetőleg a konferencia munkáját kiegészíti és az együttműködés módjára és eszközeire nézve további javaslatokat dolgoztat ki.

Sokkal eredményesebb volt a vámegyesületi konferencia, amelyen szintén a dunai kérdés állott előtérben. E tárgyalásokon Le Trocquer szenátor, volt miniszter elnökölt, aki a közép-európai problémának alapos ismerője. Az előadó Gaston Riou képviselő, a kamara külügyi bizottságának is előadója, teljes egészében elfogadta és melegen méltatta azt a tanulmányt, amelyet a Dunamedence újjárendezése tárgyában a konferencia elé terjesztettem.

Ezen az alapon sikerült úgy a csehszlovák, mint a román és jugoszláv delegációval is teljes egyetértésbe jutni és a dunai államok gazdasági együttműködésének szükségességére és módjára nézve a részletekben is megállapodni.

A Párizsban hozott határozatok komoly bizonyságtételek a Dunamedence egysége mellett és megelégedésünkre szolgálhat az, hogy mindezeken a tárgyalásokon Magyarország jogos érdekei elismerésre találtak és az összes felszólalók hangsúlyozták azt a fontos szerepet, amely a dunai újjárendezésben Magyarországnak kell hogy jusson.