Zoltán Irén operaénekesnő és egy híres svéd színésznő 24 óráig küzdöttek felborult vitorlásuk roncsain a háborgó Balatonnal
Siófok. Július 11.

Nagy volt az izgalom két napon keresztül Siófokon: Zoltán Irénnek, az ismert oreraénekesnőnek édesanyja bejelentette hogy leánya, barátnőjével, Helge Barnef, híres svéd színésznővel együtt eltűnt.

A siófoki csendőrség erélyesen nyomozott Zoltán Irén és barátnője ügyén, értesítették a budapesti főkapitányságot is, naponta hússzor is telefonáltak Budapestre és az ország különbőző városaiba ismerősökhöz és rokonokhoz, de hiába: a két énekesnőnek nem akadtak nyomára. Vasárnapra virradó éjszaka egy felborult, összetört vitorláscsónak romjaiba kapaszkodva, dideregve, félig megfagyva, már eszméleten kívűl partra ért a két fiatal énekesnő. Egy fiatalemberrel együtt.

A három didergő, ideglázas embert azonnal szállodájukba szállították, ahol órákon keresztül kapták az injekciókat, míg végre az orvosok kimerítő munkája után annyira magukhoz tértek, hogy el tudták mondani, mi történt.

Pénteken délelőtt a két operaénekesnő, ismerősüknek, Muskát József budapesti magántisztviselőnek társágában vitorlás csónakot bérelt és a sima vízen a zalai part felé indultak. Át is értek Balatonfüredre s onnan néhány óra múlva visszaigyeksztek Siófok felé. A Balaton közepén
hatalmas vihar érte őket utol.

Dörgött az ég, veszedelmesen cikáztak a villámok és emeletmagasságú hullámok dobálták a kis csónakot. A vitorlás néhány perc múlva rongyokban lógott. A szél a vitorla rúdját is kettétörte és a halálra rémült, reszkető emberekkel felfordult a csónak.

Nem vesztették el lélekjelenlétük a felborult csónakba kapaszkodtak és emberfeletti erőfeszítéssel, félig eszméletlenül, görcsösen addig szorongatták a csónakot, amíg hosszú, végtelennek tűnő órák után partra vetette őket a Balaton.

Vasárnap délelőtt munkatársunk beszélt a siófoki szállodában Zoltán Irénnel. A fiatal énekesnő még mindig halálrarémülten, sápadtan beszélt szörnyű kalandjáról:
- Gyönyörű, sima volt a víz, amikor útnak indultunk. Mi még túl csöndesnek is találtuk és bosszankodtunk, hogy a nagy szélcsendben lassan halad a vitorlás. A késő délutáni órákban indultunk vissza, amit nyugodtan megtehettünk, hiszen kitűnően ismerjük a környéket és sokszor tettük meg már az utat.
Hirtelen percek alatt ért utól a vihar, hiszen tudja, milyen gyorsan támad a Balatonon tengeriméretű orkán..Régen ismerem a Balatont, sok csúnya vihart láttam már, de ilyen hatalmas hullámokat még sohasem..
Borzalmas pillanatok voltak, először a vitorla ment tönkre, aztán a rúd. Vagy félóráig dobálta még a vihar a kis csónakot, mi egymásba, s a csónak ülésébe kapaszkodtunk, hogy ki ne repüljünk. Egyszerre csak felborultunk, hogy mi történt utána... attól kezdve jóformán nem is tudom.Nem az agyvelőm parancsolt, már csak életösztönömnek engedelmeskedtem. Hogy milyen borzalmas órákat szenvedtünk át, milyen érzés volt egy napot a vízben tölteni és nem tudni, hogy megmenekülünk-e, vagy odaveszünk. Azt el sem lehet mondani..

Az izgalmak újra nagyon kimerítették, nem tud tovább beszélni...