Örjöngő üvöltözése közben ,,esküdött örök hűséget” egy ifjú pár az ördögűzők szektájában

Vasárnap dél felé az Orczy út 16. számú földszintes házból elnyújtott vonyítás hangzott ki az uccára.
Berohantunk az udvarra, ahol békésen pipázott egy ingujjra vetkőzött munkásember. Megkérdeztük, hogy mi történik itt? Csak a fejével intette egy ajtó felé:
- Esküvő van a templomban!

Egy perc múlva keskeny kis lépcsőn át bejutottunk az ördögűzők szektájának templomába, egy
kicsiny, keskeny terembe, amelyben egyszerű padok álltak. A pódiumszerű emelvény padján ördögűzők papja ült, a teremben körülbelül száz öreg ember és öreg asszony őrjöngött. Sikongva, jajveszélkelve, arcukat, mellüket, ruhájukat marcangolva ordítozták:
Jaj nekünk!...Megejtett minket a gonosz!...Ments meg minket a gonosztól!

A fülsiketítő és idegtépő üvöltözésben, hemperegésben, vonagló önverdesésben sikerült felfedeznünk egy aránylag nyugodtabb hívőt, aki mindössze csak a fejét ütögette a padba.
Ez elmagyarázta, hogy a szekta tagjai önsanyargatva imádkoznak bűneikért vezekelnek és kérik a Nagy Szellemet, hogy távolítsa el tőlük az ördögöt.

Az első padban három ember ült, akik hosszú fehér lebernyeget viseltek. Baumann táltos hozzájuk lépett, fejükre tette a kezét, megáldotta őket, majd rájuk fröccsentett valami folyadékot, ami azonban nem víz volt
Felavatlak benneteket! -kiáltotta, hogy a pokoli hangzavart túlsűvítse. Ezután a hívek odajárultak az ujonnan felavatott őrjöngők elé és leborultak előttük

De most következett a legnagyobb attrakció: az ördögűző esküvő.

Fiatal férfi és fiatal nő állt a Nagy Szellem sámánja elé: Ziegel József textilgyári szövőmunkás és Dózsa Borbála háztartásbeli.
- Összeadlak benneteket a Nagy Szellem nevében-mondta a főördögűző, mire a vőlegény és a menyasszony sírva fakadtak és megszaggatták ruháikat. Baumann prédikátor még azt is megfogadtatta velük, hogy minden házassági évfordulót böjttel és kemény fekhellyel fognak megünnepelni, majd ráhűzta a kezükre a jegygyűrűt s kiadta a parancsot:
Most imádkozzunk a fiatalokért!

A tömegdühroham újra kezdődött. Dea fiatal páron nem lehetett túltenni: Ők ordítottak a legjobban!
Ökölbe szorították a kezüket, a ruhájukat tépdesték, a hajukat szaggatták, az arcukat marcangolták: - Jóságos szellem védj meg minket! Ments meg minket az ördögtől...Jehova, vigyázz ránk..- a hívek egyébként óvatos titokszerűséggel suhantak ki a templomból, mint az összeesküvők.

Megkérdeztük a ház egyik lakóját: mit szólnak ehhez a vasárnapi mulatsághoz?
- Az ember megszokja-felelt vállat vonva- azt képzeli, hogy ápoló a Lipótmezőn...