A mai legnagyobb távcsőóriásokon át nézve körülbelül 1500 millió csillagot látunk az égen. Ez annyit jelent, hogy a föld minden öt esztendősnél idősebb lakójának kioszthatnánk egy-egy csillagot, hogy legyen mindenkinek egy külön csillaga a mindenségben. De még sem mondhatnánk, hogy nincs több csillag, mert ha majd készen lesz a most készülő ötméteres, új távcsőóriás Amerikában, ezen át legalább még ötször annyi csillag válik láthatóvá.

Nézzük meg ezt a szép fényképet, amely az amerikai Cook obszervatóriumban készült. A Tejútnak egy egészen kis részét mutatja meg, minden egyes kis fehér pont egy-egy csillagot jelent s nyilván egészen reménytelen vállalkozás lenne megpróbálni megszámolni, hány csillag van a Tejútnak ezen az úgyszólván csak „tenyérnyi” helyén. Ha az égnek ezt a részét szabad szemmel néznénk, mindössze hat kis csillagot látnánk, pedig milliók vannak rajta. És sokezer ilyen fényképet lehet készíteni az égbolt egyes részeiről!

Egészen reménytelen dolog lenne tehát, ha valóban meg akarnánk számlálni valamennyi csillagot, akár magán az égen, akár lefotografálva az egész eget, a fényképlemezeken. A csillagászokat azonban mégis érdekli az a kérdés, hogy hány csillag van a mindenségben? Az ilyen és ehhez hasonló reménytelen esetekben a tudósuk azért nem csüggednek el, hanem keresnek valamilyen kerülő utat, amin át mégis elérik a céljukat.

Megszámlálni nem lehet a csillagokat, tehát megpróbálták kiszámítani, hogy hány van. Furcsán hangzik, hogy ki lehessen számítani valamit, amit a sokkal egyszerűbb megszámlálással nem lehet megtudni, de mégis megvan rá a mód. A csillaguk mozgásából lehet kiszámolni - először nem azt, hogy hány van, hanem, hogy mennyi a súlya valamennyinek együttvéve. Ha ez megvan, akkor már könnyű a számítás, mert tudjuk, hogy minden csillag átlagban akkora, mint a mi Napunk, tehát egyetlen osztás kell csak hozzá és megkapjuk, hány csillag adja ki a kiszámított összsúlyt.

Ezen a módon azt az eredményt kapták a csillagászok, hogy a mi világegyetemünkben körülbelül kétszáz, milliárd csillag van. Kiírva szabályosan 200.000.000.000. Rettenetes nagy szám ez, nem is tudjuk elképzelni. Ha a föld lakói közt akarjuk szétosztani a csillagokat, minden emberre, a ma született csecsemőkre is kerek száz csillag jutna.

Ha valaki mégis mindenáron megakarná számlálni őket, nézzük, milyen munka várna rá. Mondjuk, napi nyolc órát szánna a számlálásra s úgy csinálná, hogy minden másodpercben 25 csillagot számolna meg, mint mikor borsószemeket számolunk, nagyjában 25-ös csoportokat,véve egyetlen mozdulattal. Ha ilyen tempóban csinálná a számlálást – 1400 esztendeig tartana a nagy számlálás, tehát negyven emberöltőnyi idő kellene hozzá.