A művelt világ nagy érdeklődéssel figyelt Stockholm felé, ahol a kultúra fejedelmei találkoztak. A világ minden részéből összesereglettek a tudósok, a művészek és a politikusok, hogy tanui legyenek a szellemi élet legmagasabb rendű kitüntetésének, amikor Gusztáv Adolf, svéd király kiosztja a Nobel-díj nyerteseinek diplomáját.

A stockholmi hangversenyteremben zajlott le a meseszép ünnepség. Pálmák, dúsan leomló drapériák, vagyontérő szőnyegek és sokezer gyertyafényű csillárok szikrázó fényében állottak szemben egymással a király és a kultúra fejedelmeinek frakkba öltözött festői csoportja.

Közöttük pedig ott lebegett Nobel Alfréd, a világhírű díj alapítójának szelleme. Érdekes és regényes élet története suhant át a jelenlévők soraiban. Nobel, a halálgyáros örök életet biztosított a nevének. Egyszerű svéd mérnök volt, akit a kémia érdekelt a legjobban.

Szenvedélyesen kutatta a robbanóanyagok titkát és stockholmi laboratóriumában a veszedelmes nitroglicerin tökélesítésein fáradozott. Még ma is legendákat beszélnek arról a borzalmas éjszakáról, amikor a nitroglicerin fellázadt mestere ellen és pokoli dörrenéssel röpítette levegőbe a kísérletek boszorkánykonyháját. Nobel szerencsésen megmenekült s egyúttal új ötletet merített a szörnyű robbanásból.

A folyadékalakban lévő nitroglicerin nagyon szeszélyes és veszedelmes volt. Meg kellett fékezni és főleg szilárd alakban előállítani. Évek szorgalmas és zseniális munkája után született meg a dinamit, a gyapottal zselatinált nitroglicerin. Ez már világhírnevet szerzett Nobelnek. És vagyont, szédítő vagyont. A robbanás tudósa tovább kutatott és felfedezte a füstnélküli lőport. Ujabb gyárak nőttek ki a földből, újabb milliók ömlöttek a Nobel-vagyonhoz. Az egész művet betetőzte a svédországi ágyúgyár, amely híres lett az egész világon.

Élete alkonyán következett a döntő fordulat Nobel lelkében. A szüntelen munka után feltápászkodott a lelkiismeret s az ősz ágyúgyáros, a kémia egyik titánja, beleborzadt műveinek halálos következményeibe. Megjelentek előtte az árnyak, amelyeket az ő dinamitja, lőpora és ágyúi „gyártottak” az eleven emberi testekből.

Nyilván ez okozta, hogy halála előtt páratlan végrendeletet készített. Ötven millió svéd koronát kitevő vagyonából alapítványt alkotott, amelynek kamataiból minden évben olyan kiválóságokat kell megjutalmazni, akik a tudomány és irodalom terén a legértékesebbet alkották. Így jutalmat kap, aki az emberiség békéjének ügyében buzgón fáradozik, aki eszményi tartalmú irodalmi munkássággal tűnik ki, vagy aki a fizika, a kémia, az orvostan vagy élettan terén korszakalkotó felfedezésre jut.

1901 óta minden évben eldöntik Svédországban a díjak sorsát és megjutalmazzák vele az év legkimagaslóbb szellemi alakjait. Így lett az egykori halálgyáros vagyona az emberiség kultúrájának legfelső elismerése. Akit méltónak ítélnek rá, az halhatatlanná válik és neve örökre bekerül a történelembe.