A Kimberley Dinamiters csak 1:0 arányban tudott győzni a magyar jéghokki válogatott ellen.

Nagy napja volt vasárnap a magyar jéghokkisportnak, válogatott csapatunk ekkor mérkőzött a városligeti Műjégpályán a világbajnokság favoritjával, a Kimberley Dynamiters jéghokkicsapattal.

A Műcsarnok előtt autó autó hátán, a Városligeti tó feletti hidat ellepi az ingyen nézők serege. Bent zsúfoltan dobog a tribünökön a közönség. Régen volt ilyen nagy érdeklődés jéghokkimérkőzés iránt.

Ragyog a jég, a közönség türelmetlenül várja a mérkőzés megkezdését: bent az öltözőben vetkőznek a játékosok és még mindig nem tudják, milyen lesz a magyar csapat összeállítása. Már itt van a kezdési idő, mikor végre Lator dr. hosszas fontolgatás után kihirdeti a csapatösszeállítást.

Elsőnek a szálas termetű fiúkból álló kanadai csapat szalad a jégre, rajtuk mellen-karon piros-kék csíkozású fehér trikó feszül. A fehérdresszes, piros-fehér-zöld keresztcsíkos magyar címeres, zöld lábszárvédős magyar válogatottat lelkes tapssal fogadják.

Megszólal a bíró sípja és megindul a játék a két csapat között, amely a következő összeállításban veszi fel a küzdelmet:
Magyarország: Csák – Barcza, Róna – Jeney, Miklós, Margó dr., csere: Hárai, Szamosi, Gergely és Lónyay.
Kimberley Dynamiters: Campbell – Kozak, Reidling – Gobb, Wilson, Kiever.

Az első harmadban tapogatódzó játék folyik. Hol magyar, hol a kanadai kapu előtt folyik a játék, de gólveszély egyelőre nincsen. Jobbára a kanadai csapat támad, de remek támadás viharzik magyar részről is. Miklós fut a szélen, Margónak adja át a korongot, majd a kapu elé szalad. Margó pontosan eléje passzol, óriási helyzet, de a korong elcsúszik Miklós ütője mellett.

A kanadaiak kidolgozott, pontos támadásokkal veszélyeztetik a magyar kaput. Sokáig ők vannak fölényben, a magyarok csak messziről lőnek. Miklós vezet kétszer is veszélyes támadást, az egyik alkalommal két méterről zúdítja a korongot a kapura, de a kanadai kapus úgy kapja el fél kézzel, mint a legyet.

A szünetben a kis Saáry Évi lejt bájos magyar táncot. A második harmad kanadai támadásokkal indul. A korongot Csák nagy nehezen kiüti, de vesztére pontosan a vörös Gobb elé. Már mindenki gólt kiált, de úgy látszik, a csodacsatár is hibás néha – a zúgó lövés hajszálnyira elkerüli a kaput.

A magyar csatárok előtt is nagy helyzet adódik, üres a kapu, a kapus kint fekszik a jégen, de Gergely és Hárai is hibáz. Mintaszerű akcióból születik meg a mérkőzés egyetlen gólja:
Redding mint egy tank rohan le a jobbszélen, se Gergely, se Róna nem tudja feltartóztatni, élesen a középre ad, pontosan Kemp elé, akinek kapásból küldött süvöltő bombája a hálóba áll meg. 1:0.

- Most indul meg a kanadaiak gólesője – mondják a tribünön.
Rossz jósnak bizonyultak. Igaz, hogy támadnak a kanadaiak, mint a fergeteg, de hiába kavarognak vészes gólfelhők a magyar kapu előtt, jól működnek a magyar viharágyúk is és hiába minden igyekezet, több gól már nem esik. A magyar csapat csak szórványos lerohanásokkal kísérletezik.

Rónát 2 percre kiállítja a magyar bíró, mint később mondotta, azért, mert kézzel fogta meg a korongot és így továbbította. A kanadaiaknak most még hátvédek is támadásba mennek át, de a magyar csapat gól nélkül ússza meg a két percet.

Szünetben a tehetséges műkorcsolyázónő, Erdős Klári táncol pazar magyar ruhájában pattogóritmusú magyar táncot Erkel Ferenc zenéjére, a közönség megújuló tapsai közben.

A harmadik harmad már az első percekben szomorúan kezdődik a magyarok részére. Rónát felbuktatják, és oly szerencsétlenül esik, hogy le kell vinni a pályáról. Jeney lesz a hátvéd, helyére Lónyai áll be.

Élénkül a játék, a közönség lelkesen huj-huj-hajrázik, szikráznak a korcsolyák, suhannak az ütők. Szamosi úgy repül a palánkhoz, hogy még a botja is eltörik. A kanadaiak közül most Wilsont állítják ki. Róna visszajön a pályára, de alig játszik egy percig, buktatásért megint kiállítják. A kanadaiak nyomasztó fölénybe kerülnek, minduntalan ott cikáznak a magyar kapu előtt, de a szívósan védekező magyar védelem mindent ment.

Mikor megszólalt a mérkőzés befejezését bejelentő bírói síp, amely egyúttal azt is jelentette, hogy 1:0 arányban kikapott a magyar csapat, a közönség nem szomorkodott a vereségen, hanem örömujjongásba tört ki, mert ha nem is győzött a magyar csapat, ragyogó játékot mutatott a világ legjobb csapata ellen.

Az volt a közönség véleménye, hogy ilyen jól régen játszott magyar csapat. Különösen Róna, Csák és Barcza tűnt ki, de jól dolgoztak a többiek is. A kanadai bányászok dinamitos patronja ezúttal nem robbant oly jól, mint szokott, mert elfojtotta a magyar csapat rámenős, szívós játéka.