Csavargók menetrendje

1937 | Január

Köves Tibor könyve - Nyugat

Legújabb könyvében Köves Tibor stendhali becsvággyal lép az olvasó elé; mint Stendhal a Szerelemről, ő az Utazásról ír kézikönyvet. Bevezetésében elmeséli, hogy számtalan utazót kikérdezett, több mint 800 könyvet átlapozott, de sehol és senkinél sem talált felvilágosítást arra a kérdésre, hogy mi is az az utazás, mi a lényege, mi a rugója, mi az a "központi indulat," amely főleg a mai embereket kényelmes otthonukból kiűzi.

De vajjon csak véletlen-e, hogy az utazás több évszázados irodalmában egyetlen ily "alapvető" munkát sem találunk? vajjon nem az utazás természete-e az oka, hogy még nem akadt kézikönyv, amely végleges választ adna ennek az "olthatatlan vágynak" lényegéről? Hisz az utazás elsősorban valami nagyobb szabadság a meglevőnél, s lehet-e ezt a szabadulást, ezt a menekülést körvonalazni? s az igazi utazó nem hordozza-e magában a tulajdon, a maga képére teremtett "kézikönyvét"?

A Csavargók Menetrendje elejétől végéig az utazás szenvedélyével, az utazók típusaival, az utazásra vonatkozó elméletekkel foglalkozik, szellemesen, mulatságosan, szinte sehol sem unalmasan. Kövesnek, a művelt írónak és a tapasztalt utazónak mintegy kisujjában van egyrészt az utazás minden gyakorlati titka, másrészt egész régi és mai irodalma, amelynek ismeretét itt-ott mintha túlságos bőkezűséggel ontaná.

Az egész könyv maga is afféle utazás az író szobájában, emlékei, olvasmányai és rögtönzött elméletei között. Mindjárt a legelső részben igen finoman elemzi "mámorának, részegségének, szerelmének, gazdagságának", vagyis az utazásnak a szenvedélyét. Mulatságos nomenklaturát ad az utazás meghatározásairól különböző korokban és nemzeteknél.

Két szektára osztja az utazókat: városimádókra és csavargókra s az előbbieknek, akiket nem egészen szerencsés szóval polistheistáknak nevez, valóságos gyakorlati tízparancsolatot is szerkeszt. Meggyőzőbb a második rész a városokról és az utazókról, főképpen ott, ahol friss és szellemes kis történeteken át tanítja a városimádót, hogyan olvadjon be a pillanatnyilag kiválasztott város életébe és ahol az utazókat nyolc különböző típusra osztja (bár ezzel kissé eljátssza azt a jogát, hogy a Brockhaus-lexikon utazási kategóriái felett gúnyolódjon).

A nyolc arckép közül önállóan is kitűnő írásmű a "bennfentes" és a "szenvedélyes" utas jellemzése; az érzelmes utasé viszont, amelyet az író önéletrajznak jelez, mintha némileg kirína ebből az inkább elvont sorozatból s talán itt lehet rátapintani e különben nagyon érdekes és tárgyánál fogva újszerű könyvnek szervi fogyatékára.

Az író ugyanis állandóan az elmélet és a gyakorlat mesgyéjén lebeg s ezt a sokszor megkapó, sokszor feszélyező kettősséget nem tudja, vagy talán nem is akarja harmonikus egységbe olvasztani. A mai francia utazók például, - gondoljunk Köves valószínű példaképeire és útmutatóira, Valéry Larbaud-ra vagy Paul Morand-ra, - az utazást, az utazás kedvét, az utazók válfajait, igaz, nem egyszer elemzik és magyarázzák, de sohasem külön könyvben, hanem legfeljebb egy aforizmagyüjteményben vagy párlapos rögtönzésben.

Legmélyebb észrevételeiket az utazásról tényleges utirajzaikban közlik velünk, vagyis művészi ösztönből, a tények, a valóság, az utazás szeretetéből elsősorban élményeikre és nem elméletekre gondolnak. A mi legújabb utazási irodalmunkat, Márai Sándor, Cs. Szabó László vagy Szerb Antal utirajzait szintén a kézzelfogható tények, a közvetlen élmények jellemzik és teszik oly vonzóvá.

Így Köves legjobb lapjai is azok, amelyekben személyes utitapasztalatairól mesél, idézetek és elméletek nélkül. S ki tudja, nem kaptunk volna-e tőle még szebb és még teljesebb könyvet, ha a Csavargók Menetrendje helyett, egyetlen egy csavargónak, Köves Tibornak útjairól adna számot? Így ahogy van, az egész könyv - pompás részletei mellett is - mintha átmenet maradna a regényes útleírás és az ismeretterjesztő értekezés között.

Lehet, hogy Köves ezt a könyvét csak előgyakorlatnak szánta egy nagy útikönyvhöz, amelyhez a Csavargók Menetrendje, mint ahogy címe és címlapja is jelzi, talán csak alaphálózatul fog szolgálni. Az oly művelt és kellemes társalgó, az oly okos és jószemű utazó, mint amilyennek Köves Tibor ebben a könyvében is bizonyul, minden valószinűség szerint egy ilyen tényleges útirajzban találhatja majd meg legjobb műfaját.

Szávai Nándor